2016. május 1.

Valaki mesélje el!



Igaz mesék és nem leányálmok
– erotikus novellák –
második évad

Kilencedik mese
Valaki mesélje el!


Lívia (19) meséje

Annyit buliztam, amennyi csak belefért, s ha mennyiségileg akarjátok tudni, hát, mint a négy barátnőm összesen. Vagy még annál is többet. Minőségileg pedig…? Teljesen mindegy volt, ahová csak hívtak, úgy éreztem, hogy ott a helyem.
Jártunk a városszéli, összefirkált buszmegálló mögött, éjjel a játszótéren, hétvégén belógtunk a fiú-koleszba, és minden alkalmat megragadtunk a bulizásra. Persze, alig vártuk, hogy valamelyikünk szülei néhány órára elmenjenek otthonról, mert mégiscsak a lakás a legideálisabb helyszín.
A bulik forgatókönyve nagyjából megegyezett: Például Szilvi bátyjával vetettünk piát s miután sokadszorra megígértük neki, hogy egyszer biztosan elvisszük majd magunkkal, vihogva otthagytuk. Mielőtt belaktuk volna az aktuális buli színterét, körbeállva belekortyoltunk az egyik üvegbe.
Igen, ittunk és ittunk, közben hülyeségeket beszéltünk és minden ok nélkül röhögtünk.
Több olyan csapatot ismertem, akik közül legalább az egyik rendelkezett hellyel és szesszel is, így minden napra jutott egy-egy – ma már nem így nevezném – „kikapcsolódás”.
– Hova vigyem? – kérdezte Szilvi bátyja.
Hirtelen nem is értettem, de aztán elmosolyodtam a ravaszságon: Úgy logikázott, hogy a buli helyszínére fogja szállítani a piát, és így őt biztosan nem hagyjuk ki.
Közben diszkréten tartotta a markát, mert mindig előre kellett fizetni:
– Tudod, Lívia, hogy felment az ára? – vigyorgott a szemem közé.
– Vegyél mást! – vágtam rá, hiszen sosem mondtuk meg, hogy mit innánk. Mindegy volt.
– Nem úgy értve… – Mozgatta az ujjait, mintha cicit markolászna. – Jár nekem egy kis ráadás is a fáradozásért.
– Jól van, beszéld meg azzal, aki teljesíti!
– Te következel.
– Miből számoltad ki?
– Te rendelsz, akkor te fizetsz.
– Mással is szoktál ilyen üzletet kötni? – kíváncsiskodtam. Nem voltam ugyan megijedve egy kis tapizástól, de nem szerettem volna, ha ezt utána fűnek-fának elmeséli.
– Mindenkivel.
– És akkor kevesebbet kell fizetni?
– Attól függ… – titokzatoskodott.
– Mondd már, mert nincs erre időm!
– Na, jó. Alap, hogy ideadod a pénzt, azért bevásárolok, és a cipekedésért megjutalmazol… Más a helyzet – folytatta az ajánlatát –, ha meghívsz a buliba, mert akkor hozzájárulok a költségekhez, és több piát hozok.
– Lehetne konkrétabban?
– Mondanám én, ha a kérdés is konkrét lenne.
– Mit vársz… mit szeretnél tőlem?
– Cumizás…
– Te hülye vagy!
Nem vonta meg a vállát, mert tudta, hogy megsértődnék, de azzal is tisztában lehetett, hogy egy ilyen mindennapos próbálkozás miatt nem fogom otthagyni, így mosolyogva várt. Szükségem volt rá, legalábbis az italra, és ennek érdekében hajlandó voltam némi kompromisszumra.
– Ha elhívlak a buliba…
– Rendben, akkor hozok grátiszban egy üveg töményt… – vágott közbe.
– És a buliban – folytattam rendíthetetlenül – az fog lecummantani, akinek kedve lesz, vagy akit rábeszélsz.
– Ez jól is van, de nem az alku része. Garantált cumizást kérek, és azon fölül, ha még valami összejön, az legyen az én dolgom. – Nagyon biztos lehetett magában, mert már a helyszínt tudakolta: – Hol…?
– Vettek a szüleim egy házat, de még nem költöztünk be, átalakítás alatt…
– Az jó! Ne felejts el minden sarokban cumizni, az szerencsét hoz!
– Mikor tudsz vásárolni?
– Amikor akarod.
– Most?
– Lehet – mutatott egy furgonra a parkolóban. – Sok befér. Szeretem tágas helyre rakni.
– Ennyim van – nyújtottam át az összes pénzemet.
– Értem. Kápében ennyi… – Egyedül ment be a boltba.
Néhány perc múlva megpakolva jött ki.
– Egy üveggel már nekem is adnának – jelentettem ki büszkén, miközben szakértően kukucskáltam a műanyag szatyrokba.
– Na, ja, ha azt hiszik, hogy ajándékba viszed… meg nagy a melled és 18-nak néznek.
– Nemsokára nem lesz rád szükség, engem is kiszolgálnak.
– De most még rám vagy szorulva, én meg rád… Merre megyünk?
Elkalauzoltam az új házunkhoz. Amint a furgon megállt a kapuban, kinézett egy szomszéd, de megszokhatta mostanában a különféle mestereket és autóikat, mert megnyugodva visszahúzódott.
– Király kégli – mérte fel a terepet Szilvi bátyja. – Melyik lesz a dugó-szoba?
Zavarban voltam, mert ilyesmire nem is gondoltam. Minden buliban előfordul, hogy egy-két pár félrevonul.
– Feltalálják majd magukat – válaszolta meg a saját kérdését. – Én például még sosem dugtam ágyban… Fürdőszoba van?
– Működik. Arra – mutattam az irányt.
Kinyitotta az ajtót, és mielőtt belépett volna, levetkőzött. Szétdobálta a ruháit. Néztem az izmos hátát, karját, és elképzeltem, hogy mindjárt felém fordul, és behajtja a tartozást. Félreállt, mintha előre akarna engedni, ekkor pillantottam meg lógó, de valószerűtlenül hosszú farkát.
– Hoztam magunknak valamit! – rikkantott, és kiszaladt az előszobában hagyott szatyrokhoz. Két apró üveggel tért vissza. – Egészségünkre!
Nem tudtam, hogy nekem le illik-e vetkőzni – vagy meddig –, de mivel az egyik kezem foglalt lett, el sem kezdtem.
– Gyere! – Beállt a zuhanyfülkébe és kísérletezgetett a hőfokkal. – De nehogy ruhástól! – nevetett.
Mire melléje álltam, meleg vízzel már alaposan megmosta a farkát.
– Nincs tusfürdő?
– Még nincs… Nem itt lakunk még.
– Hajszárító?
– Az sincs…
– Nem baj, ha vizes lesz a hajad?
– Majd megszárad…
– Akkor térdelj le!
Egyszerre simítottuk el a szememből és a szám elől a hajamat, majd szorosan megmarkolva a fejemet, addig pumpálta a számat, amíg tele nem nyomta spermával.
Meglátszottak a lábnyomaink egészen a hátsó teraszig. Hamar megszáradtunk.
– Punciba mehet? – érdeklődött Szilvi bátyja.
Megráztam a fejem.
– Kellene gumi, esetleg szűz vagy? – kérdezte megértően.
– A második verzió…
-- Még egy cumi?
– Lehet.
Aznap mondhattam el utoljára magamról, hogy szűz vagyok. Sőt, már csak aznap délután.
Hamarosan megérkeztek bulizók, 6 lány és 7 fiú. Sokat ittunk, és több pár is megfordult a zuhanyfülkében. Nem tudtam, melyikük mit csinált, de már nem is nagyon érdekelt, mert vigyorgó-kábán néztem a lassított felvételt egészen addig, amíg lecsukódott a szemem.
A fürdőszoba ajtajában ébredtem, a buli még tartott, s próbáltam összerakni a puzzle-t. Bugyim sehol, és a combom belsőfelén egy pici vérmaszatot. fedeztem fel. – „Letörölhette volna, aki megdugott!” – Semmit sem tudtam visszaidézni.
Azóta is sajnálom, hogy nem maradt emlékem – se jó, se rossz – a szüzesség elvesztéséből, de még csak azt sem tudom, hogy kihez köthető.

Nincsenek megjegyzések: