2016. május 8.

Dugattyú 1.

ÜRESJÁRAT
erotikus novellák

Dugattyú
1.
Délelőtt is feláll




A fogaskerekek olyan simán kapaszkodtak egymásba, hogy Norbertet a jó szexre emlékeztették. A szemmagasságban újra és újra elmerülő és kibukkanó dugattyúról alig bírta levenni a tekintetét.
Közvetlenül mellette, vállmagasságban valaki a gép paramétereit sorolta lelkesen, mintha az adásvétel nem dőlt volna már régen el, és győzködni kellene akárkit is az előnyökről. A temérdek műszaki adattal csak annyit sikerült elérni, hogy Norbi még türelmetlenebb lett, és már szívesen megszabadult volna a vendéglátóitól.
„Mit karattyolnak ezek itt összevissza?” – húzta el a száját idegesen, és a buzgón magyarázóhoz hajolt: – Hol kell aláírni a szerződést? – Nem akarta hozzátenni, hogy a dugattyú mozgásának látványa és az egyébként is megbeszélt találkozó egészen másfelé tereli a gondolatait, mert a masina gyártói esetleg nem látnák be, hogy akadnak még fontosabb dolgok is. – „Ezek a géppel szoktak dugni?” – nyomott el egy gúnyos mosolyt.
Végre visszatérhettek a tárgyalóba, ahol már reggel óta aláírásra vártak a papírok. Norbert el is intézte volna, megérkezésekor azonnal, ha a gyár vezetői nem ragaszkodnak annyira a körbevezetéséhez. Sikeresen elhárította az ebédmeghívást, zsebre vágta az üveggömbbe zárt promóciós ajándékot, és a kocsiból még búcsút intve a gyár teljes vezérkarának, bekapcsolta a telefonját. Gyors tárcsázás.
– Szia, merre menjek?
– Attól függ, hol vagy… – hangzott a távolból.
Röviden és érthetően egyeztették az utcaneveket és az irányokat.
– Milyen messze van? – kérdezte Norbert.
– Öt perc múlva itt lehetsz, ha beletaposol.
– Sietek. Annyi dugattyút láttam mozgásban, hogy most már… – Hirtelen nem tudta, hogyan folytathatja. Hiszen más az eddigi net-kapcsolat, mint a találkozás, alig 5 perc múlva.
Kacagás:
– Most már..?
– Most már nekem is jólesne.
– Voltak jó csajok a gyárban?
– Egyet sem láttam.
– Pedig az összes igazgatónak mutatós titkárnője van.
– Akkor most dugva tartották őket…
– Haha! Irigykedsz?
– Én majd téged… – Megint megakadt. Nem könnyű! Elterelte a szót: – A postánál merre forduljak?
– Máris a postánál jársz? Harmadik utca jobbra, egy élelmiszerboltot látsz a sarkon.
– Még nem látom.
– Nyugi, mindjárt! De sürgős lett! Mégis volt ott egy-két jó csaj?
– Mondom, hogy eldugták őket…
– Az előbb még azt mondtad, hogy megdugták!…
– Vá-vá-várj csak! Majd téged!... A parkoló mögötti utcát is számolni kell?
– Nem, a nélkül harmadikon jobbra!
– Értettem! Mi van rajtad?
– Haha! Két igazgató a gyárból.
– Elég?
– Meg még két mérnök is…
– Ilyenkor, délelőtt?
– Délelőtt is feláll a farok. Nem?
– Dehogyisnem! – vágta rá Norbert. – Messze vagy még?
– Érzem, hogy közeledsz. – Éva már teljesen áttért arra a stílusra, ahogy az utóbbi időbe chatelni szoktak. – Mit látsz? Milyen épületek?
Norbert a kérdéseket nem tartotta fontosnak, a megjegyzést annál inkább:
– Tényleg érzed? Bugyi rajtad van még?
– Kezd átnedvesedni.
– Vesd le!
– Majd te lehúzod. Úgy nem jó?
– Befordultam az harmadik utcába. Mindjárt lehúzom! Meddig kell menni?
– Az utolsó kis utca balra.
– Honnét tudom meg, hogy az utolsó?
– Onnan, hogy nincs több…
– Sokan laknak a környéken?
– Nem. Miért?
– Mit szónak, ha álló farokkal szállok ki?
– Láttak már olyat.
– Hm. Hozzád úgy szokás járni?... De hosszú ez az utca!... Mindjárt benned vagyok!
– És ha nem is tetszem neked? – nyafogott Éva a telefonban. – És ha nem is akarsz megdugni?
– De akarlak. Láttalak már fotókon… – Norbert szemei előtt, mint egy kártyapakli, megjelentek azok a képek, amiket a neten nézegethetett a csücsörítő, karcsú, kortalan, valójában 37 éves nőről. – Itt, az egyik oldalon már a házak is elfogytak!
– Ne ijedj meg, én nem fogytam el! Széttett lábakkal, epedve várlak…
– Én meg ácsingózva közeledek…
– Érzem. Megmosdjak gyorsan, vagy nem baj, ha csucsogok?
– Csak félrehúzom a bugyidat…
– Milyen házakat látsz?

Folytatás: Dugattyú 2.

Nincsenek megjegyzések: