2016. április 3.

Hatból egy nyer



Igaz mesék és nem leányálmok
– erotikus novellák –
második évad

Hatodik mese
Hatból egy nyer



Tímea (24) meséje

– Minden hatodik pasit elfogadnám – jelentette ki Hanyatka.
Szájtátva hallgattuk, mint mindig. Egy fejjel mindegyikünknél alacsonyabb volt, ráadásul ő a padon ült, mi pedig körülötte álltunk, de felnéztünk rá.
Aztán meg is magyarázta az iménti megállapítását:
– Minden hatodik pasiban lehet találni valami izgalmasat…
– Amit aztán beléd nyom – morogta valaki a körbeálló lányok közül.
– Úgy is van, hadd jöjjön! – értett egyet Hanyatka.
Mindig csodálkoztam, hogy a cseppet sem szép arcú csaj mitől ilyen sikeres a srácok körében. Pedig a válasz nyilvánvaló volt: szívesen megengedi nekik, hogy kielégülésre használják. Nem is csinált titkot belőle.
Hanyatka volt az első az ismerős lányok közül, aki elveszítette a szüzességét, sőt sokáig egyetlen is maradt. Mindannyian ismertük – mert bárkinek elmesélte – a legelső sztoriját, aztán a másodikat, a harmadikat és a sokadikat is, miközben mi, többiek, még a premier közelében sem jártunk. A többség irigyelte – magamat is idesoroltam –, néhányan pedig csupán kíváncsian hallgatták.
Ezen a napon, amikor kényelmesen elhelyezkedett a tornaterem öltözőjének egyik padján, és elégedetten körbehordozta tekintetét a népes táboron, vártuk már, hogy a lényegre térjen.
Én akkoriban romantikus regényeket olvastam és rövidebb-hosszabb pornó-klipeket néztem, hogy a kettő keverékével közelebb kerüljek a realitáshoz. Az egyik osztálytársnőm átmásolt nekem egy romantikus pornót is – majdnem 2 órásat –, amit végtelenül tanulságosnak tartottam, hiszen nagyon hasonlított a valósághoz: A legkisebb királyfi, miután a palotában már mindenkit megdugott, fehér lóra pattant, és a környékbeli kastélyokban folytatta.
– …a dobókockának is 6 oldala van – okoskodott Hanyatka, bár senki sem értette, hogy mit akar ezzel a hatossal mondani, amikor legmegbízhatóbb hírforrások is 4 fiúról számoltak be. Nem hatról.
Ugyanis az előző nap délutánján Hanyatka és 4 fiú valamiért feltévedt az iskola lezárt, használaton kívüli tetőterébe, és ott bezáródtak egy terembe. Mivel egyiküknél sem volt mobil, este szabadította ki őket a suli gondnoka, aki éppen szemben lakik, és látta, hogy ég a villany az elhagyatott részben.
Az egyik osztálytársnőm – a romantikus pornófilm ajánlója – elveszítette a türelmét:
– Négyből nem is tudtál választani?
– Nééégy…? – Hanyatka apró szeme elkerekedett. – Ja, te a tegnapi esetre célzol? – mutatta felfelé mindkét tenyerét, mert sosem volt erőssége a gesztikulálás.
Vártuk, hogy elmesélje, mi is történt a legalább 3 óra alatt, ehelyett el akarta intézni egyetlen mondattal:
– Nem kellett választani…
Kicsit csalódottak voltunk, de Hanyatka folytatta:
– …aaannyira akarták.
– Mind a négyen? – Ez érdekelt engem is legjobban.
– Ja – válaszolta Hanyatka azzal a természetességgel, amivel kár lett volna vitatkozni. Hiszen ha történetesen nem egy, hanem négy fiú akar „aaannyira” valamit, azt szerinte teljesíteni kell. Már csak az maradt homályban, hogy tulajdonképpen mit is csinált a minimum 3 óra alatt a négy sráccal, de ezt a kérdést is lezárta, fantáziánkra bízva a részleteket: – Volt ott minden.
– Megnéztem volna… – szólaltam meg a döbbent csendben.
– Igen? – kapta fel a fejét Hanyatka.

A következő napokban többször eszembe jutott az a tekintet, amivel akkor Hanyatka nézett rám,
Az egyik dupla-tesióra után, amikor mindenki sietett az ebédlőbe, én szándékosan visszamaradtam a gondolataimmal, és csak akkor jöttem ki a zuhany alól, amikor a többiek már a kígyózó sor végén álltak. Ilyenkor fordul elő, hogy 10 perc múlva kerülnek sorra, de aki 10 perc múlva ér oda, annak már nem kell várakozni.
A zuhanyrózsa még kiköpött néhány összegyűjtött cseppet, de azt leszámítva teljes volt a csend…
Egyetlen pillanatig!
Hat fiú tódult be az ajtón, és belülről magunkra zárva a lányöltöző ajtaját, felsorakoztak előttem. Azt sem tudtam, hova kapjak a kezemmel, mit is takarjak, mert eddig még egyetlen fiú sem látott meztelenül, most meg hatan bámultak egyszerre.
Vigyorogva, lökdösődve vetkőztek, hátuk mögé dobálva, vagy csak leejtve a ruhákat. Sosem láttam még igaz, élő farkat, most meg hirtelen 6 állt velem szemben. Mert mid a haté nagy volt, merev, és mindegyik kezdett kibújni a bőréből.
A fiúk közül négy megegyezett a Hanyatkával bezáródókkal, ketten pedig eggyel felettünk jártak, és tudomásom szerint szintén megfordultak már Hanyatkában.
Néhány zavart próbálkozás után nem takartam el semmit sem magamból.
– Mit akartok? – Tudtam, hogy gyenge kérdés, de időhúzásnak talán megfelelő.
– Adunk neked egy kis kellemes emléket… – mosolygott kedvesen az egyik, és félig lehúzta a bőrt a farkáról, így olyan lett, mint egy lilás-rózsaszín banán, közvetlenül evés előtt.
A többiek röhögtek, de nem szemtelenül és tolakodóan, inkább feszülten, mint akik nem akarnak rosszat. – „El is hiszem, hogy nem lenne rossz nekik.”
– És ha én nem akarok emléket kapni? – kérdeztem a lehető legtermészetesebb hangomon.
– Kapsz pedig… jó lesz!
Kitaláltam egy újabb időhúzó kérdést:
– Koton van?
Nem lepődtek meg, kész volt a válaszuk, egyszerre ketten magyarázták:
– Kivesszük időben és a seggedre engedjük…
– …vagy a hasadra megy a geci.
Közben rájöttem, hogy hiába húzom az időt, mert ilyenkor nem érkezik felmentés: egyetlen osztálynak sincs tornaórája. Ezt ők is tudták, s nem türelmetlenkedtek, bár a farkuk állt.
– Eleve mehetne a hasamra… – vetettem fel merészen.
Diadalittasan néztek össze, mert úgy értékelték, hogy tulajdonképpen benne vagyok, csak még egy kicsit alkudozni kell a technikán.
– Szűz vagy? – kérdezte egyikük elnézően. Aztán a megértő hang eltűnt, és flegmán folytatta: – Engem le is szophatsz.
Egyre kevésbé érzetem feszélyezve magam, mert hiába álltak előttem meredező farokkal, túlerőben, az kiderült, hogy a szituációban én vagyok a főnök: azt várják, hogy mit engedek meg. Kitartottam az eredeti, menekülő ötletem mellett:
– Mehet a hasamra.
Leültem a padra, és amikor közelebb jöttek, végigfeküdtem. Néztem a farkakat – az eddig ismert 0 típus hirtelen 6-ra változott –, készen arra, hogy bármelyik pillanatban becsukjam a szemem a rám spriccelő sperma elől.
Erősen nedvesedtem, s kíváncsi lettem volna, hogy ezt észreveszik-e a puncimon, de nem mertem megkérdezni.
Két percig tartott. Szinte egyszerre indult meg a csöpögés és spriccelés, közben már azt morogták, hogy kezdetnek jó volt, majd máskor mást is csinálhatunk.
– Szia Timcsi! – köszönt el egyikük, és hamar felöltözködve, röhigcsélve magamra hagytak.
Láttam a padon, hogy odacsöppent árulkodni a punci-nedvem, és elgondolkodva mentem a zuhany alá lemosni az ő nedveiket a nyakamtól a combomig.
– Szia Timcsi! – dugta be újra a fejét az egyik srác. – Lenne kedved folytatni? – És már be is zárta belülről az öltözőt.
Megnyugtató volt, hogy a többiek nem fognak visszatódulni, de tehetetlennek éreztem magam: Hattal elbírtam, egynek meg nem tudom azt mondani, hogy ne fogja meg a cicimet és ne nyalja meg a bimbómat?
Visszafektetett a padra, és cuppanósat puszilt a puncimra, majd elkezdte nyalni. Közben járt a keze, vetkőzött, és a farkát a puncimhoz illesztette.
– A hasamra… – kértem volna, de addigra benyomta, és leste az arcomon, hogy mit szólok hozzá.
Nyögtem. Nem volt kellemetlen, nem is volt jó, de az volt az első – mondhatnám úgy is, hogy hatból egy –, ott, az öltözőpadon.


Nincsenek megjegyzések: