2016. április 27.

Bulizók buli előtt 13.

Előzmények:
1. Meghívás holnapra
Bulizók buli előtt
13. epizód
Hívatlan lány





Bettina sietett, nem is öltözött át, becsapta maga után az ajtót.
Dzseniferhez igyekezett – két utcával arrébb –, nem kellett sok készülődés, és mert a hangja olyan furcsán csengett a telefonban, hogy muszáj volt azonnal indulni.
Dzsenifer nem tartozott Bettina barátai körébe, sőt alig beszéltek egymással, ezért is volt különös, hogy hirtelen szükségét érezte a találkozásnak.
– Ha a bátyám miatt van – gondolta Bettina –, akkor azt fogom mondani, hogy nem én vagyok az anyja, és tisztázzák csak egymással.
Arra is voltak ötletei, hogy a bátyja mit csinált vagy – másik lehetséges verzióként – mit nem csinált Dzseniferrel, mert mindennaposnak számítottak a környéken a sértődött lányok és az esti, síróshangú telefonhívások.
Rátenyerelt a csengőre, mintha azt jelezné, hogy „essünk túl rajta”.
A fiatalabb testvér, egy fiú nyitott ajtót, aki Bettina melléig ért, és így oda is címezte a kérdését:
– Dzsenihez jöttél? Arra! – mutatta az irányt.
A lány szedte a lábát, és megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor célba ért, mert közben olyan érzése támad, mintha a fiú bele akarna markolni a fenekébe.
– Hogy jöttél be? – fogadta Dzseni.
– A törpe beengedett.
– Törpe?.. Ja, az öcsém!
– De nem tapizott le…
– Le szokott?
– Nem találkoztunk még, de olyan volt a nézése, mintha az következne.
– Biztos nem tudta, hogy mit szólnál hozzá.
– Kapott volna egy fülest. Jól tette, hogy nem próbálkozott. Mért hívtál?
– A holnapi buli miatt.
– Nem sokat tudok róla.
– Szabina ott lesz?
– Azt hiszem, igen.
– Jetta? Cintia?
– Azt hiszem…
Dzsenifer csípőre tette a kezét, és egy fél oktávnyit emelt a hangján:
– És én miért nem? – sikította.
– Nem érsz rá? Vagy… – Bettinának eszébe jutott, hogy talán mégis a bátyja kavart valamit, rosszul, vagy túlságosan jól, hiszen Dzsenifer másért miért őt kérdezné,
Dzseni még a legkritikusabb női szemmel is tökéletes volt. Fekete szeme szüntelenül izzott a sápadt arc felett, vörös árnyalatú, szőke haja befonva, otthoni, bő pólója nemhogy elrejtené, ellenkezőleg: kihangsúlyozta hibátlan melleit. Lábán a fehér, vastag zokni nem számít a világ legszexisebb ruhadarabjának, de neki mégis jól állt.
– Olyan… dzsenis még a zokni is – gondolta Bettina kicsit irigykedve. Magában, ahogy máskor is megpróbálta már, hibákat keresett a lányon, s mivel ezúttal sem járt eredménnyel, összehasonlította a látványt azzal, amelyik a tükörből szokott visszanézni… Nem volt jó ötlet!
Dzseni sokáig nem szólt, hagyta Bettinát szabadon nézelődni és gondolkodni. Beszélt viszont a szeme!
– Mi a baj? – kérdezte Bettina kétségbeesve, mielőtt még porrá égne a feketeszén tüzében.
– Mért nem hívtatok meg?
– Mért nem…? – ismételte Betti, aztán felfogta a kérdés értelmét. – Nem hívtak meg? Csak tévedés lehet! – erősítette teljes meggyőződéssel.
– Ja… mert tévedésből nem írtak fel a papírra.
– Nem tudok semmilyen papírról.
– Arról egyeztették a fiúk, hogy kinek szóljanak,.. – majdnem felsírt – és kinek ne.
– Én is rajta voltam?
– Legelsőnek!
– Honnan tudod? – hüledezett Betti.
– Láttam – hangzott a magától értetődő válasz.
Bettina előhalászta a telefonját, és felhívta a langaléta Krisztofert:
– Hali. Elárulsz neme valamit? – Egy mozdulattal kihangosította a készüléket, hogy Dzseni is halljon mindent.
A fiú kelletlenül válaszolt:
– Próbálkozz!
– Kik jönnek holnap? Úgy értem: Kik hivatalosak a bulira?
– Te ott leszel?
– Ott…
– Akkor majd meglátod.
– Ne kéresd már magad!
– Nem olvastam a listát – bújt ki Krisztofer, de Dzseni mutatóujja diadalmasan jelezte: „Ugye, hogy van lista?”
Bettina nem hagyta magát lerázni:
– Dzsenifert is hívtátok?
– Biztos.
Bettina eközben Dzseni arcát fürkészte: Hogyan reagál ekkora közömbösségre?
– Nem lehetséges, hogy mégis kifelejtettétek?
– Én nem figyeltem…
– Kivel beszéljek, ha azt szeretném, hogy Dzsenifer is eljöjjön?
– Akár velem is…
– No, akkor meghívod?
– Akar dugni? – kérdezte Krisztofer kertelés nélkül.
Betti némán Dzsenire pillantott, aki elhúzta a száját, majd bólintott.
– Akar – értelmezte Bettina a látottakat a telefonba –, de nem mindegy, hogy kivel.
– Mondjuk velem, meg egy kedves, szűz haverommal. Aztán még akivel akar.
– Rendben van. Holnap tali! Holnap buli!

Vége

Nincsenek megjegyzések: