2016. április 20.

Bulizók buli előtt 12.

Előzmények:



Bulizók buli előtt
12. epizód
Bemelegítés





– Kivasalod a molylepkéket?
Angéla olyan nesztelenül jelent meg az ajtóban, hogy nagymamája hirtelen azt sem tudta, merről szól a hangja.
– Azon sem csodálkoznék, ha némelyik ruhád teli lenne mollyal, hisz’ évek óta nem hordod őket.
– Ha nem hordanám, akkor pucér lennék. Nem?
Nagymama elnézően nézett végig a lányon:
– Nem sok híja van annak!...
– Tudom: a te idődben még bokától állig ért a fürdőruha.
– Tévedsz. Akkoriban jött divatba a monokini.
– Nocsak! Te is voltán felül semmiben?
– Még lángosért is beálltam a sorba úgy, hogy nem vettem felsőt… – Nagymama elengedte egy pillanatra a pöfékelő vasalót, és megfenyegette az unokáját. – De ne próbáld elhitetni velem, hogy ez fürdőruha, ami rajtad van!
– Mondtam én ilyet? Ez egy itthoni bugyim.
– És fölül?
– Hozzam ide a szemüvegedet? Felül nincs semmi, mert melegem van.
– Jól látom én, amit látok – csóválta a fejét Angéla nagymamája, és gondosan összehajtogatva az elkészült ruhát, újabbat tett maga elé.
Az egyik tetőtéri helyiségben vasalt, mint mindig, közvetlenül a legkedvesebb unokája szobája mellett.
– Hozzak valamit a boltból? – kérdezte Angéla. Komoly képpel hozzátette: – Egy lángost?
– Ezt is kár volt neked elmesélni, mert mindenből viccet csinálsz – morgott a 65 év körüli asszony.—Mint mindenből… Ne fogd el előlem a fényt!
– Csak kinézek… Te nem szoktál?
– Nem szimpatikusak ezek a szomszédik, inkább nem is nézek oda.
– Eltakarod a szemed?
Angéla a nagymamája mellé furakodott megállapítani, hogy abból a szögből mi látható a szomszéd telkéből.
– Vasalhatod is a saját gönceidet, és közben nézelődhetsz.
– Tudom: a te korodban minden lány magának vasalt.
– Vasaltam én az egész családra, mert nekem nem volt nagymamám, aki helyettem csinálta volna.
A lány közben a nyitott ablak képzeletbeli üvegéhez nyomta az orrát:
– Nagy a csend…
– Tudod, kicsikém: ha nem hívnak, ne válaszolj!
– Mamikám, ez valami rejtvény?
A nagymama legyintett:
– Ne leskelődj, ha úgysem viszonozzák az érdeklődésedet!
– Értem, és aki vermet ás, az maga esik bele – nevetett a lány még mindig kifelé nézve. – Különben meg elégedett lehetsz velem, mert megvártam, hogy hívjon – biccentett a fejével a szomszéd ingatlan felé –, és még akkor is csak annyit válaszoltam, hogy nem biztos még.
– Hívott és itthon sincs? – szörnyülködött az asszony.
– Ebben meg milyen kivetnivalót találsz? Majd jön.
– Nem örülök neki. Megint falazhatok, pedig nem tudok füllenteni.
– Nem is kell. Vedd úgy, hogy gyakorlunk a holnapira, bemelegítünk.
– Mi lesz holnap?
– Tudod, mondtam már… Fontos buli.
– Rosszul hangzik – csóválta a fejét a nagymama.
– Tudom: a te idődben nem volt buli.
– Igenis volt, és tudtunk viselkedni.
– Meg mertétek fogni egymás kezét? – Angéla csak annyira fordult meg, hogy azért a szeme sarkából ellenőrizni tudja az ablakon túli világot.
– Ne tereld el a szót! Mire kell alapozni, vagy, ahogy te fogalmaztál: bemelegíteni?
– Azt csak úgy mondtam, mert lehetetlen elpróbálni előre… De a te idődben milyen volt egy buli?
– Táncoltunk… Na, jó, akkor is előfordult, hogy valamelyik fiú többet is szeretett volna.
– Megfogni a kezed?
– Nem a kezem. De ne faggass!
– Értem. És megengedted?
– Éppen ez az! Nem részegedtünk le, hogy aztán azt sem tudtuk volna, hogy ki matat a bugyinkban…
– Hopsz! Szóval azért előfordult egy kis tapizás. Vagy más is?
– Én másokról nem tudok nyilatkozni, de abban biztos lehetsz, hogy én nem léptem túl egy bizonyos határt.
– Ha megígérem, hogy én sem fogok bepiálni, akkor falazol nekem holnap?
– Az kevés.
– Mit ígérjek még meg? Azt, hogy nem hagyom a falnak szorítani magam? Vagy a bugyimat nem vetem le? – Látva, hogy a nagymamája ismét csak a fejét csóválja, Angéla túllicitálta önmagát: – Vagy azt ígérjem meg, nem veszek semmit a számba?
– Ne is mondj ilyeneket, mert nem engedlek el.
– Jó is lenne – sóhajtott a lány –, ha csak tőled kellene engedély! Majd mondd azt, kérlek, hogy megbeszéltünk mindent, és te elengednél, ha rajtad múlna.
– Ennyit megtehetek, de közben tele vagyok aggodalommal.
– Mi bajom lehet? Legfeljebb, ha mindent betartok, akkor unatkozni fogok…– Angéla hirtelen felélénkült: – Megjött! – Szinte kiugrott az ablakon, hogy minél hamarabb a szomszédba érjen, de tudta, hogy a nagymama intelmeit még meg kell hallgatnia. – Mit tanácsolsz? Röviden…
– Első randin le ne feküdj vele!
– De mamikám, ez már a második… – hallatszott Angéla hangja a lépcső felől.

Folytatás: Bulizók buli előtt 13. Hívatlan lány

Nincsenek megjegyzések: