2016. március 20.

Többszöri próbálkozás



Igaz mesék és nem leányálmok
 – második évad –
erotikus novellák

Ötödik mese
Többszöri próbálkozás

Adél (19) meséje
Furcsa dolog ez a méretekkel. Senki sem akar szétrepedni, mégis kiröhögjük a kis pöcsöket.
Nekem a legelső, amelyikkel megismerkedtem, az egy igazán picur volt, olyanféle, amit nyakba lehetne akasztani. De mindenféle téren első volt. Elmesélem.
Az egyik barátnőm napról napra újabb hírekkel szolgált:
– Este kivertem – közölte éppen.
Ennyiből is minden világossá vált számomra, de a részletekre is kíváncsi voltam.
– Miért nem írtad meg még este? – néztem rá legszigorúbb tekintetemmel. – Le is fotózhattad volna.
– Nem akartam összekenni a telót… – mosolygott sejtelmesen.
– Mesélj!
– Elkísért a nagyihoz.
Persze, tisztában voltam vele, hogy kiről beszél.
– Nem túl izgalmas.
– Éppen valami fontos sorozat ment e tévében, és a nagyim megkért, hogy hadd nézze már végig. Leültünk mögé a kanapéra, mintha minket is érdekelne, de inkább egymással foglalkoztunk.
– Bespriccelt a gatyába? – vontam meg a vállam, hiszen még az ilyen típusú sztoriknál tartottam.
– Ne gondold!
– Elővetted neki?
– Elő hát – válaszolta büszkén.
– Ott, a nagymamád mögött?
– Hátul nincs szeme… amúgy is gyengén lát.
– Nem hallotta meg?
– Mit? Nem volt csámcsogás… vagy mire gondolsz?
– Nem tudom – bizonytalanodtam el. – Az nem hallatszik, ha vered?
– Nem – közölte olyan magabiztossággal, amit néhány nappal korábban még nem tapasztaltam. – Majd megtudod egyszer te is…
Úgy tűnt, hogy napról napra további előnyt szerzett velem szemben.
– Elmeséled végre? – türelmetlenkedtem.
– Ha a markom mesélni tudna…! – sóhajtott. – De nem tud, szavakkal meg lehetetlen elmondani.
– Hát nem sokra megyek veled! Máskor figyelj meg mindent alaposabban!
– Azzal nincs gond, de vannak dolgok, amiket érezni kell, és nem beszélni róluk.
– Na de kivel?
– Megkérdezzem, hogy van-e olyan haverja, akinek kiverhetnéd?
– Te hibbant vagy!
– De komolyan kérdem. Elmennénk négyesben valahova, és kivernénk a pasiknak. – Elgondolkodott. – Mozi nem jó, mert nem látjuk a sötétben…
– De tudod! Csináltad már moziban is?
– Nem meséltem? Nadrágon keresztül…
– Most már akkor mindig előveszed? – húztam el a számat.
– Azt kérded, hogy bevált-e? Hát elárulom neked, hogy ha ezt előre tudom, akkor már régen csináltam volna mindenkinek…
-- Hétvégén is taliztok?
– Persze. És kiverem neki, ahányszor csak kettesben leszünk.

Egész hétvégén vártam, hogy felhív, vagy legalább küld egy sms-t – hiszen egy barátnőnek kötelessége értesíteni a másikat a fejleményekről –, de duzzogva tapasztaltam, hogy akadt ennél fontosabb dolga is.
– Tán mindig tele volt a markod? – kérdeztem hétfő reggel.
– És a szám… – válaszolt alamuszi arccal.
– Leszoptad?!
A környéken mindenki odakapta a fejét.
A barátnőm félrehúzott a karomnál fogva, és mosolyogva súgta:
– Négyszer… és kétszer dugtunk is.
– Miii?
– Pszt!
– Jól belehúztál ám! Mesélj!
De nem maradt idő semmire sem, és egész délelőtt nem is láttam, mert más faktokra jártunk.

– Felmegyek hozzá… – közölte a barátnőm délután, köszönés helyett.
– Dugni? – Ebbe a kérdésbe belezsúfoltam minden csalódottságomat. Lehet fontosabb egy srác és egy dugás, mint a barátság? Lehet? Úgy éreztem, hogy elárult a legjobb barátnőm.
Megvonta a vállát.
Szótlanul lépkedtünk egymás mellett. Már nem is faggattam a hétvégéről, s hogy milyen érzés volt, hiszen nem véletlenül választotta helyettem is… a dugást.
Ezután, ahogy mondani szokás, elindult a vonat, azaz felgyorsultak az események.
Néhány sarokkal arrébb nemcsak az a bizonyos fiú várakozott, akivel a barátnőm immár életének harmadik dugását tervezte megejteni – és még ki tudja, hányat –, hanem egy másik srác is.
– Segíts lerázni, kérlek! – súgta gyorsan a barátnőm.
„Nocsak! Erre jó vagyok?”  – Nem tudtam, hogy is képzeli el a lerázást, hiszen egyszerűen elköszönhetnek, ő és Ricsi… akivel dugni akarnak… és ennyi. Felmennek és kész. A továbbiakba bele sem akartam gondolni.
– Na, csaó! – mutattam a jó példát.
– Sziasztok – fordított hátat a barátnőm nekem is, és az idegen srácnak is, és Ricsit már csók közben az ajtó felé tolta.
„De sürgős… dugni!”
Azonban a srác is ment befelé, sőt tovább beszélgettek Ricsivel, így a barátnőm könyörgő tekintetére hallgatva és is velük tartottam.
A lakásban elég kínosan éreztem magam – és ezzel nem voltam egyedül –, de a barátnőm hamar túllépett a zavarán, és Ricsi ölébe telepedett. A fiúk továbbra is edzésről és más felesleges dolgokról beszélgettek, ezért a barátnőm fészkelődésbe kezdett, majd kézen fogta Ricsit – döbbenten vettem észre, hogy a fiúnak áll a farka a nadrágban –, és a lakás távolabbi része felé húzta.
Ketten maradtunk az ismeretlen sráccal. Unott arccal próbáltam ránézni – ha saját erőből nem venné észre, hogy felesleges a jelenléte –, de észrevettem, hogy az ő farka is meredezik.
– Dugnak? – vigyorgott a szemembe, és elindult arra, ahol becsukódott az ajtó a barátnőmék mögött. – Megkukkoljuk? – Nadrágon keresztül megfogta a farkát.
„Ilyenkor szoktak elsülni?” – találgattam magamban, és úgy képzeltem, hogy kukkolás közben ki akarja magának verni. Tetszett ugyan a leselkedés ötlete, de egy idegen társaságában mégsem akartam bevállalni. – Engem nem érdekel.
– De engemet meg igen… – Felülről benyúlt a gatyájába, másik kezével résnyire nyitotta az ajtót. Gyorsan visszacsukta és mellém ült. – Itt vannak – dörmögte izgatottan.
– Tessék?! Te tényleg láttad?
– Szopatás van… – vetette oda türelmetlenül. – Jó cicik – mondta minden átmenet nélkül, a felsőmre pillantva, miközben a keze sebesen járt a nadrágjában.
Újra az ajtóhoz ment, s ezúttal nem óvatoskodott, szélesre tárta:
– Minket meg itt hagytok magunkra? – rikkantott a falnak támaszkodó Ricsire és az előtte térdelő barátnőmre.
Azok ketten először tompán néztek vissza, majd felnevettek. Fel sem öltözve – egyikük alulról, a másik felülről pucéran – jöttek át, és a nappaliban, előttünk folytatták…
Az idegen srác sem zavartatta magát, elővette a farkát. Alig volt vastagabb és hosszabb, mint a középső ujjam, ezért egyáltalán nem tartottam ijesztőnek, sőt kedvem támadt megérinteni.
A barátnőm lefeküdt a padlóra, lábaival az ég felé kalimpálva letornázta a bugyiját, és kitárulkozva várta, míg Ricsi meztelenre vetkőzik és rámászik.
Emez a srác közelebb húzódott hozzám, és kérdő tekintettel bámulta a cicimet. Válaszul nyakamig húztam a felsőmet, és óvatosan megérintettem a farkát. Jóval kisebb volt, mint Ricsié – ami be-ki- be-ki mozgott a barátnőmben –, s egyáltalán nem tűnt másnak, mint egy játékszer. Arra gondoltam – miközben kipróbáltam, milyen is húzogatni –, hogy egy ekkora pöccsel olyan lehet… mint amikor ujjazom magam…
Olyan volt. Két perccel később kiderült, amikor remegő kézzel lefektetett a barátnőm mellé, és belém nyomta a farkát, hogy nem kell a saját ujjammal csinálnom, amikor sokkal kellemesebb mozdulatlanul élvezni. Semmi feszülés, semmi fájdalom, csak szelíd gyönyör.
Ettől kezdve gyakran megismételtük az újfajta játékot, és csak több hét után, egy váratlan mozdulattól futott végig rajtam az addig elmaradt, szúró fájdalom: Negyven nap és kb. negyven dugás után, egy szerda délután elveszettem a szüzességemet.

Nincsenek megjegyzések: