2016. március 27.

Hugicám nővére 3.

Előzmény: Hugicám nővére 2.

ÜRESJÁRAT
erotikus novellák

Hugicám nővére
3.

 Parttalan


– Azt mondtam rád, hogy kedves vagy… – nézett a húgára Szonja a tükörből.
Izabella megvonta a vállát:
– Miért? Nem tudta?
– Nem Bencének, hanem a tréningen. – Szonja közben kiemelte a mosott ruhát a gépből, és jól látszott, hogy a vékony köntöse alatt nem visel semmit, legalábbis felülről.
– Ott is szóba kerültem? Legalább tudtál velem dicsekedni.
– Bemehetek? – kopogott kintről Bence.
– Mindjárt, csak felhúzom a bugyimat – válaszolt Izabella, és lehúzta a vécét. – Most már jöhetsz!
– Köszi, csak bevizezem a hajam, és hallottam, hogy beszélgettek.
– Mindig dumálunk a fürdőben. Merre menjünk?
– Hosszú még a nap! Lenne kedvem csónakázni egyet, ha nem féltek.
– Én benne vagyok. Fürdőruci kell?
Szonja a húgára csodálkozott:
– Neked? – Aztán Bencének magyarázta: – Tavaly a tengernél Iza egyetlen egyszer vitt le fürdéshez fürdőruhát, azt is elhagyta.
– Gondolom, volt sikered! – mondta a fiú izgatottan.
– Mások se öltözték túl magukat. – Izabella élvezte, hogy felkeltette Bence érdeklődését, és jólesett a közelsége a szűkös fürdőszobában. – Miért, te gatyában szoktál fürdeni?
– Volt már, hogy elhagytam… Mehetünk?
– Mindjárt! – felelte Szonja, és hirtelen mozdulattal ledobva a köntöst, magára húzott egy felsőt.
Izabella irigykedve leste a nővérét, mert Bence szemmel láthatólag rögtön megfogta volna a néhány másodpercig szabadon maradt ciciket, ha csak ketten vannak. Féltékenység-félét érzett, hiszen amikor az ágyon játszottak, a fiú az ő testére reagált keményen, most meg Szonja érdekli... Az viszont megnyugtatta, hogy a nővére bugyit viselt a köntös alatt. – „Mégsem dugtak? De akkor mért volt Bence meztelen?”
Gondolt egy merészet, vagy nem is húzta az időt haszontalan gondolkodással? Kibújt a vékony anyagból gyártott, élénksárga blúzából, majd a dereka felé lehúzva a melltartót, két szempár kereszttüzében felpróbálta azt a melltartót, ami eddig a szárítón árválkodott.
– Ez sokkal kényelmesebb – mondta a ruhadarabról az ámuló, kétfős közönségnek.
– Kivan a fél cicid! – zsörtölődött Szonja az idősebb testvér jogán.
Izabella, gondosan igazgatva a kikandikáló bimbókat, elégedetten válaszolt:
– Legalább nem nyom…
Az apró fürdőszobában megszorult a levegő. Szonja hasztalan próbálta maga felé fordítani Bencét –az tátott szájjal bámulta a fiatalabb testvér melleit –, így hátulról simult hozzá, és a mellkasát simogatta.
Izabella visszavette a ruháját:
– Készen is vagyok!
Szonja egyik keze lentebb tévedt, és felfedezte Bence merev falloszát:
– Én is… – Sértődötten vonult ki a fürdőszobából és végigviharzott a lakáson.
Egész úton alig szóltak egymáshoz, ki-ki elmerült a saját gondolataiban.
– Minden csónak kint van – állapította meg Szonja diadalittasan, a vízre mutatva.
– Nem gond, a parton is lehet napozni – kezdett vetkőzni Izabella.
Bence egy pillanatra elbizonytalanodott, mint a mesebeli legkisebb királyfi az útelágazásnál, mert az egyik lány jobbra indult, a másik balra, aztán felismerte az egyetlen lehetőségét: neki Szonja után illik menni.
Izabella bugyira-melltartóra vetkőzött, majd hasra feküdt, és kikapcsolta a melltartóját. Bence kedvtelve nézegette az ívelt hátat és a gömbölyű popsit. Szonja a felsője alá bűvészkedte a bikini melltartórészét, s csak utána vette le. A fiú úgy ült le, hogy feltűnés nélkül nézegetni tudja mindkét lányt, s csak a csónakázóknak tűnhetett fel, hogy ide-oda forgatja a fejét.
– Bekensz naptejjel? – kérdezte Szonja hangosan a mellette ücsörgő Bencétől.
A fiú értetlenül nézett rá, hiszen tudomása szerint nem hoztak semmiféle fényvédőt.
– Csináld úgy, mintha kenegetnél! – súgta a lány, majd hasra fordulva ő is kikapcsolta a melltartó pántját.
Bence akkor értette meg az akció jelentőségét, amikor meglátta a kissé távolabb heverő Izabella rosszalló tekintetét. Élvezte a levegőben feszülő, két lány közti néma viaskodást, és lelkesen simogatta a lánytestet.
Miután Szonja elegendőnek ítélte a látszat-kenegetést, a hátára gördült:
– Itt is!
Maroknyi mellek hívogatták Bence tenyerét. Csöpögtetnie sem kellett a nem létező naptejből, csak folytatta a simogatást. Fokozta az élvezetet, hogy Izabella le nem vette róla a szemét. Sejtette, hogy a másik lány is tisztában van az olaj nélküli kenegetés lényegével, ezért furcsállotta, hogy mégis ekkora türelemmel bírja nézni a színjátékot.
Szonja sajnálta, hogy nem mentek egy kicsit fentebb a parton, elhagyatottabb részre, mert akkor levetette volna a bikini alsóját is… Széttette a lábát, hátha Bence ebből megérti, hogy a fürdőruha alatti részre is behatolhat.
Egy csónak a közelben fordult meg, és a bennülők azt hitték, hogy rosszul látják a parton történteket, és zavartan integettek.
Bence igyekezett egyik karjával folyamatos takarásban tartani kíváncsian nyújtózkodva, nadrágból kikéredzkedő falloszát, aztán belátta, hogy nem fog menni egyszerre a simogatás és a rejtegetés, ezért feladta a küzdelmet. Büszkén vette észre, hogy Izabella jobban akar látni, és tágra nyitva a szemét, megemeli a fejét.
– Ki nézi meg, hogy van-e már szabad csónak? – kérdezte Szonja. Nem kapott választ, ezért másik variációt talált ki: – Benci, eljössz velem?
Mielőtt a fiú válaszolhatott volna, Izabella szólt közbe:
– Elmegyünk mi Bencével.
Szonja sértődötten fordult hasra:
– Felőlem…! – jelentette volna ki, egyszerre duzzogón és közömbösen, de a szó közepén kéjes nyöszörgésre váltott.
Bence a fenekét kezdte el simogatni, és ehhez a művelethez önálló kezdeményezésként lentebb húzta a fürdőbugyit.
Izabella azonnal felmérte a helyzetet: veszített. Legalábbis ezt a menetet a nővére nyerte.
Szonja is megnyugodott, és lehunyt szemmel élvezve a simogatást, érdeklődéssel számolta a másodperceket, hogy Bence mikorra gyűjt össze annyi bátorságot, hogy rátérjen a puncira…
A fiatalabb lány – bár legszívesebben legalább végignézte volna, ami nagy valószínűséggel bekövetkezik –, feltápászkodott. – „Megujjazza. Na és?” – Tett néhány lépést az ellenkező irányban, aztán mégis visszajött a melltartójáért, és újra nekiindult. Csónakot keresni… Vagy valakit, aki örömmel lenne az ő partnere.
Nem jutott még messzire, amikor elvetette mindkét ötletét. Villámgyorsan megfordult, és sietett vissza. Nem hagyhatja őket egyedül!
A partszakaszon nem talált senkit sem. – „Ennyi idő alatt hova mehettek?” – Világosan kirajzolódtak a lábnyomok, hát utánuk eredt… Majdnem beléütközött a guggoló nővérébe, és a felülről őt néző fiúba.
– Ezért hozzak nektek csónakot? – mordult rájuk, és felháborodva látta, hogy a nővére még a tempón sem változtatva, csak legyint egyet a levegőbe.


Vége

Nincsenek megjegyzések: