...
6. Készülődés
Bulizók buli előtt
7. epizód
Eldől vagy bedől
A langaléta Krisztofer ettől a naptól kezdve kivívta az
összes haver elismerését. Először nehezen akarták elhinni, hogy egy igazi nővel
dugott, de néhány nap múlva a mobiljával készített fotó mindenkit meggyőzött.
és már nemcsak fizikai értelemben néztek fel rá.
A fotózás körül akadt egy kis vita, de Viki hagyta magát
meggyőzni, és megengedte, hogy az arca kivételével, bármelyik testrésze
szerepelhet.
– Jól van, széthúzom a kedvedért – mondta, beletörődve, hogy
Krisztofer ezekkel a képekkel akar dicsekedni.
Engedelmesen szétkente a spermát a puncija körül. Így meg
alig-alig látszott a képeken, ezért – hirtelen jött ötletre hallgatva – a fiú a
hűtőben talált tejföllel egészítette ki a termést.
– Bent maradt a többi.
– Nagyon hideg! – panaszkodott Viki.
– Kenek a szád sarkába is…
– Ne! Az arcom nem látszhat!
– De akkor hogy fotózzalak le? Szopás közben sem engeded…
– Nem.
– Pedig te szopsz legjobban.
Néha nehéz volt nemet mondani, mert a fiú olyan kedvesen
kérlelte, s szokatlan bizsergést érzett, amikor arra gondolt, hogy a képeket
majd hányan láthatják, akiknek majd ettől feláll…
Utoljára akkor kerítette be ilyen furcsa izgalom, amikor egy
buli eldugott szögletében egy fiú megvárta és meredten nézte, amíg ő egy
másikkal szexelt. De ez még az előző életében történt, amit el kellene már
felejteni!
Nehéz volt nemet mondani az egyéb kérésekre is, ezért
megesett, hogy belement olyasmibe, amit mással nem tenne meg. Legalábbis azóta
nem, hogy életmódot váltott.
Krisztofer kifogyhatatlannak bizonyult: Moziban is
kiharcolta magának a szopást, és elégedetten törölgette a falloszát, aztán már
nem is bírt tovább bent maradni.
– Ezért kár volt eljönnünk – jegyezte meg Viki, aki egyetlen
kockát sem látott a filmből.
– Neked nem volt jó? – csodálkozott a fiú.
– Ilyet otthon is lehet csinálni, bármikor, és nyomta a
derekamat a karfa.
– Látod, otthon még csak nem is nyomná – vigyorgott
Krisztofer –, otthon csak én nyomnálak.
A lány sejtette, hogy ezzel nincs még vége, ismerve a fiú
étvágyát.
Alig értek fel Viki lakásába, Krisztofer vetkőzni kezdett.
– Eldőlsz vagy bedőlsz? – kérdezte, falloszát markolászva.
– Nem sok időnk maradt… – kezdte Viki, de készségesen kibújt
a ruhájából. – Siessünk! Mindjárt hazahozzák a kincsemet.
– Én sietek – egyezett bele Krisztofer, és úgy mászott rá a
lányra, hogy mindkettőjük lábai a levegőben kalimpáltak. – Na, ennyi…
– Készen is vagy?
Viki gyanakodva vizsgálta a punciját, de valóban felfedezett
egy cseppnyit a fiú spermájából.
– Még szopjál egy kicsit, ha belefér! – kérte Krisztofer.
– Jó, csengetésig még lehet.
Viki szüleinek hiába volt kulcsa a lakáshoz, minden
alkalommal felcsengettek, nehogy rosszkor toppanjanak be. Így is gyakran
várakozhattak az ajtó előtt, amíg a fiú kiengedi maga alól a lányukat.
Furcsállották, hogy Viki egy jóval fiatalabb fiút talált
magának, aki szemmel láthatólag csak szórakozni jár ide, de inkább nem tették
szóvá, mert rosszabb volt az előző időszak, nézni a magányt. Megvolt a
véleményük arról is, hogy a fiatalok egyfolytában csak szexelnek, de éppen
eleget aggódtak abban a néhány hónapban, amikor a lányukat nem érdekelte senki.
Csengetéskor Viki már szaladt is magához ölelni a gyerekét.
– Ez jó! – nevették másnap a haverok. – „Eldőlsz vagy
bedőlsz?”
Szerették meghallgatni Krisztofer akcióit, különösen, amikor
egy-két fotóval is illusztrálta a történteket.
– A moziban csak szopattad? – kérdezték.
– Ja.
– Mért nem kaptad az öledbe?
– Mit szóltak volna a mögöttünk ülők?
– Ja, hogy nem is hátul csináltátok? Ez jó! Akkor mindenki láthatta
a szopást.
Krisztofer megvonta a vállát:
– Lehetséges.
– Azt a’! Nincs ennek a Vikinek egy barátnője?
– Majd megkérdezem.
– Vagy ő is megfelel, és amikor te nem érsz rá, tömögetném.
A többiek mind egyetértően morogtak…
A langaléta Krisztofer most úgy állt a lépcsőház csukott
ajtaja előtt, mint akit kidobtak a második emeletről. Képtelen volt felfogni,
hogy az ajtó, amin át Vikihez és az összes nyitott réséhez lehet jutni, most
konokul zárva legyen.
Kiverte a veríték és elsápadt, a szürke falhoz támaszkodott.
Hiányzott Viki, kimondhatatlanul hiányzott, és a legrosszabb
az volt benne, hogy ezt el sem tudta mondani. Nem tudott panaszkodni. Senkinek
sem.
Folytatás: Bulizók buli előtt 8. Lányok kívülről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése