2016. február 21.

Szabályosan



Igaz mesék és nem leányálmok
 – második évad –
erotikus novellák


A kialudt tűz körül egy pisszenés sem hallatszott, csak távolabb, a sötétbe takarózott erdő élte megszokott, titokzatos zajokkal járó életét.


Második mese
Szabályosan


Hajnalka (20) meséje

Én is jártam mindenféle buliba. Sok csaj szerette az ilyen asztal alatti játékot, mert kiélhette a kíváncsiságát anélkül, hogy a többiek kurvának néznék. Volt olyan, akit alig lehetet kikönyörögni az asztal alól, végül a lábánál fogva húztuk ki, mert minden fiút úgy akart belepróbálni a szájába, hogy arról senki se tudjon. Persze, azért kiderült, hogy mindet megcumizta.
Az én elsőm… Teljesen szabályos történetre számítsatok!
Szüleim minden nyáron levittek 2-3 hétre vidékre, a nagymamám így segített megoldani a szünidő gondját. Már május körül beterveztük családilag a nyarat, és a közös üdülés mellett a legfontosabb program ez a vidéken eltöltött 2-3 hét lett.
Ha azt mondom, hogy a nagyi szomszédságában egy fiú nyaralt ugyanígy, rendszeresen, akkor már mindent el tudtok képzelni. Peti minden évben majdnem 3 hónapot töltött ott, úgyhogy tudtam, hogy az én sokkal rövidebb ott tartózkodásom alatt számíthatok a sok közös játékra, nagy dumálásokra, vagy éppen csak az egymás füléből kikapkodós, közös zenehallgatásra.
Minden nyár kicsit más volt, mint a megelőző. Attól az évtől, egy júliusi naptól kezdett izgalmassá is válni, amikor délután megérkeztem, kipakoltam a cuccaimat a szoba közepére. Elbúcsúzva a szüleimtől – akik már egy esti program miatt visszasiettek –, a szomszéd kerítéséhez mentem, és ott találtam Petit. Rám várt.
– Hali! – nevetett rám mosolygós, barna szemeivel.
A nagyinál töltött idő ugyanolyan sebességgel került mögém, mint bármikor korábban, de Petivel mi ketten mások lettünk. Elszégyellte magát, amikor egymás mellett feküdtünk a fűben, bámultuk a felhőket, és közben véletlenül összeért a vállunk. Máskor meg minden egészórai harangozáskor puszit akart kapni, de legtöbbször belepirult.
– Minek akarsz puszit, ha nem esik jól? – cukkoltam.
– Ki mondta, hogy nem volt jó?
– Láttam, hogy megborzongtál…
– Neeem!
– …és láttam, hogy letörölted a könyököddel. – Csípőre tettem a kezem. – Az én puszimat!
– Hogy lehet könyökkel letörölni?
– Így! – Nem voltam benne biztos, hogy valóban működik, de a játék tetszett: – Adj ide egy puszit!
Eddig rendben is volt, de persze, hogy az anatómia nem engedte összeértetni a könyökömet az arcommal.
– De a lábfejemet fel tudom tenni az arcomig, és úgy megsimogatni – nevettem. – Vagy bekapjam a lábujjamat?
– Várom…
Régen próbáltam már, de még mindig sikerült ez a produkció. Diadalittasan pillantottam fel Petire ebből a kicsavart testhelyzetből, és észrevettem, hogy egyetlen pontot bámul csak rajtam, tekintete a lábam közé szegeződött.
A következő nyáron a szüleim valamiért úgy képzelték, hogy színesíteni kell a nagyi által nyújtható szünidei programon, ezért útközben vettünk egy felfújható medencét, és azzal állítottunk be.
– Nem kell ide semmi kacat! – tiltakozott a nagymamám, aki a szabadidő eltöltésének klasszikus formáit részesítette előnyben, de érdeklődéssel figyelte, ahogy a kartondobozból kihúzott műanyag hasonlítani kezdett a színes képre. – Nehogy belefulladjon a macska! – vonta meg a vállát.
– Nem fog az belemenni…
– No, én sem, abban biztosak lehettek.
Nekem viszont határozottan tetszett, és kijelöltem a helyét a kert egyik sarkában, a füvön.
Estére a víz is megmelegedett, és Petivel a medencében ülve beszéltük meg az elmúlt egy év eseményeit.
– Mért néz folyton errefelé a nagyid? – kérdezte hirtelen.
– Ne izgulj – nevettem –, azt mondta, hogy ő bizony nem akarja kipróbálni.
– Akkor jó! – sóhajtott fel Peti. – De mit néz?
– Szerintem ellenőrzi, hogy mit csinálunk… Nehogy gatya nélkül fürödj, és mutogasd nekem a fütyidet, vagy nehogy levegyem a felsőmet, mert meglátnád a cicim bimbóját.
– Mert? Titkos?
– Nem titkos, mert a cicitartón keresztül is láthatod, ha akarod…
– Akarom! – nyögött fel Peti.
Észrevettem, hogy a nagyim is felfigyelt a hangos szóra.
– Pszt! – Egyik karomat feltűnés nélkül leemeltem a medence pereméről, és kibontottam a bikinim felsőjét.
– De fehér! – csodálkozott Peti, és tudtam, hogy szép, amit lát.
– Mert nem mutogatom mindenkinek… De te jössz!
– Mivel? Rajtam csak gatya van…
– Vedd le! – nyújtózkodtam felé, hogy legalább a lábujjammal megérintsem, ha már a csillogó víztükör miatt úgysem nagyon fogom látni, amit megmutat.
Jó kemény volt, éreztem, de zavartan másról kezdtünk beszélni. Akkor, azon a nyáron eddig jutottunk el.
Eltelt egy újabb év. Egy közeli villanykaróra gólyák költöztek, és veszett kelepeléssel fogadtak, amikor kiszálltam a szüleim kocsijából.
– Hallod, Hajnikám? – mutatott fel a nagyim. – Téged vártak. Peti is folyton érdeklődik, hogy mikor jössz már.
Egyből eszembe jutott a medence, és kértem apukámat, hogy fújja fel nekem, nehogy a nagy sietségben – mert megint időben kellett hazaérniük – elfelejtsük. Addigra már minden osztálytársammal előfordult ez-az, ezért biztos voltam benne, hogy törvényszerű nekem is felzárkózni.
– Nőtt a cicid… – jegyezte meg Peti 2 óra múlva, amikor elhelyezkedtünk egymással szemben a vízben.
– Ez azt jelenti, hogy eddig kicsi volt? – csóváltam a fejem.
– Eddig is jó volt, de mostanra még jobb lett.
– Ez jó válasz, mert meg sem mutatom, ha nem tetszik.
– Muti! – súgta a víz felett.
Alig vártam már ezt a szót, de úgy tettem, mintha meglepődnék:
– Csak úgy?
Nem tudott mit válaszolni. Segítettem:
– Te is nőttél? – Kinyújtottam a lábam.
Láttam, hogy zavarban van.
– Áll – felelte.
– Muti! Mutassuk meg egyszerre! – Ügyelve arra, hogy a külső szemlélő nem vehet észre semmit, óvatosan levettem a felsőmet, és hagytam úszni a víz tetején.
Kibújt a gatyájából és felcsillant a szeme:
– Te is vedd le a bugyidat is, úgy igazságos!
– Oké.
Néztem az álló farkát, és elképzeltem, hogy a kristálytiszta vízben – amelyre most a napsugarak sem varázsoltak csillogó felszínt – ugyanolyan pontosan látja a puncimat, mint én az ő farkát.
– Szép. – Csak ennyit tudott nyöszörögni.
Nem nagyon bírtunk beszélgetni, csak néztük egymás meztelenségét.
Másnap már reggel fürdőruhába bújtam, hogy minél előbb levehessem Peti előtt. Ő is sietett, talán még a reggelit is elhagyta. Az éjszaka lehűtötte a vizet, de mi lelkesen ereszkedtünk bele, és a következő pillanatban pucéran ültünk egymással szemben.
Nem sokat beszélgettünk, de minden gondolatom Peti farka körül járt. Nem sokáig bírtam magamban tartani az egyik legfontosabb kérdést:
– Neked mindig áll?
– Csak miattad…
– De tegnap óta? – csodálkoztam.
– Közben… egy kicsit elmúlt.
– Hogy csináltad? Muti! – bíztattam.
– Közelebb jöhetnél… és… csinálhatnád…
Centiről-centire közelítettem a medence pereme mentén:
– Nem tudom, hogy kell, de ha megmutatod… ha már… úgyis miattam áll… – Nem volt igaz, hogy nem tudtam, hiszen a barátnőim számtalan sztorit meséltek farkak kiveréséről. – Simogass közben, de ne dugd be az ujjad, mert szűz vagyok!
Kevéssel 10 óra előtt ez az állapot is megszűnt.
Nagymamám, egy kedves néni gyanúsan méregetett bennünket a távolból – mintha nem tudná eldönteni, hogy megteheti-e, amit tervez –, aztán odakiáltott, hogy elmegy a boltba, de igyekszik visszaérni egy órán belül, mert félbemaradt a főzés.
Alig csukódott be mögötte a kertajtó, kissé dideregve kimásztunk a medencéből. Szótlanul leültünk a fűre, és folytattuk egymás kényeztetését. Először csak a kezünk járt – akár a víz alatt –, mintha még mindig vigyázni kellene a látszatra, majd elkezdtünk csókolózni.
Petit ledöntöttem a fűre, és úgy hajoltam rá, hogy közben folytathassa az ujjazást. Aztán megfordultam, hadd lássa csak, mit csinál, és 69-es pózban, közelről szemlélve húzogattam a farkát.
Nem tudom, mennyi ideig szórakoztattuk magunkat, amikor újabb ötletem támadt:
– Figyelj csak! Ilyet a vízben is csinálhatunk, de most magunk vagyunk…
Peti értette, és hirtelen furcsát éreztem: rájöttem, hogy felemelte a fejét, és a puncimat nyalogatja. Ekkor bekaptam a farka legvégét, és kóstolgattam… De nem éppen erre gondoltam:
– Akarod kipróbálni…azt? – kérdeztem hadarva, mielőtt megbánnám.
Legurultam róla és széttettem a lábam, várva Petit.
Teljes testével rám nehezedett, és az egyik kezével igazgatta a farkát a puncimhoz:
– Szólj, ha abbahagyjam! – súgta a fülembe.
– Még mehet…
Mikor betalált a résen, egy pillanatig furcsa érzést tapasztaltam, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Sőt, az a gondolat, hogy ez most neki biztosan nagyon jó, és el fog élvezni, izgalmasabb volt, mint bármi más.
Hangosakat szuszogott és egész teste megmerevedett.
– Húzd ki gyorsan! – toltam el magamtól, és kábultan feltápászkodva a hasamra folyatta a fehér folyadékot.

Nincsenek megjegyzések: