2016. február 28.

Kutyafuttában



Igaz mesék és nem leányálmok
 – második évad –
erotikus novellák

Harmadik mese
Kutyafuttában



Nikolett (22) meséje

Mint egy elveszett kiskutya, úgy zokogtam. Minden sarkon próbáltam szimatot fogni – merre mehetett? –, rátalálni férfias illatára, de a zsúfolt utcán olyan gyámoltalannak is éreztem magam, akár egy kutyakölyök a siető lábak között.
Tudtam, hogy vége, el sem kezdődött és vége, mégis egy pillanatra odanyomtam volna az orrom és homlokom az övéhez.

Álmodozással kezdődött.
Az én hercegem azonban nem hófehér lovon közlekedett, hanem talpától a feje búbjáig fehér festék borította. Az egyik lépcsőházi lakást festette esténként és hétvégén, miközben főmunkaidőben valamelyik közeli építkezésen dolgozott. Attól fogva, hogy a liftben találkoztunk – és többé nem tudtam kiverni a kobakomból –, meg voltam győződve, hogy éppen a szobám ablakával szemközti építkezésen kell keresni, s így órákat töltöttem kifelé bámulással.
– Jövök az egyik melóból, vár a másik – vetette oda a liftben.
Nem is nekem szólt ez a mondat, hanem a velünk utazó, 35 körüli nőnek, aki szakértően méregette a pasi festékes ruháját, de szerintem a testét nézte ilyen kihívóan. Ha nem szálltam volna be a liftbe felesleges harmadikként, az a nő ott helyben megerőszakolja, kinéztem belőle.
Eljátszottam a gondolattal, hogy nincs az a nő, csak ketten utazunk…
– De van… – szaladt ki a számon, és nem magyaráztam meg a másik kettőnek, hogy éppen az ugrott be, ahogy ezek egymásnak esnének, és szándékosan elakasztanák a liftet. De nem is kell két emelet között rekeszteni, amikor a nőnek biztos van elég rutinja ahhoz, hogy hogyan csalogassa be a lakásába és az ágyába a neki tetsző pasikat.
El sem hinnétek, mi mindenre elegendő az a néhány másodperc, amíg felér a lift: Elképzeltem őket különféle pózokban, a fülkében is, és persze a nő hálószobájában is. Aztán, amikor kinyílt az ajtó, ezek mindketten kiszálltak.
– A kurva! – lihegtem bosszúszomjasan.
Gyorsan megnyomtam a következő emelet gombját, és alig győztem kivárni, hogy velem is megálljon a lift. Kiugrottam, nesztelenül osontam lefelé a lépcsőn, meg akartam bizonyosodni a nő kurvaságáról. Mert biztos voltam benne, hogy ezen a rövid úton elcsábította a festékes pasit, és már cipeli is magával.
Kicsit belezavart az elképzeléseimbe, hogy nem tűntek még el a nő lakásának ajtaja mögött, hanem kint beszélgettek.
– Majd megmutatom, ha át tudsz jönni – mondta éppen a nő, bizonyára csábos mosoly kíséretében, de nem láttam őket.
– Mikor lenne alkalmas neked?
Elképedtem: Ezek már tegeződnek? Persze, ha a nő meg akarja dugatni magát, akkor minek tenne meg felesleges köröket…
– Akár most is – elképzeltem, ahogy kidüllesztette hozzá a mellét –, vagy lefürdök, és bármikor jöhetsz.
– Jó, majd kopogok…
– Nyitva lesz az ajtó, csak gyere nyugodtan! – Ehhez az invitáláshoz meg biztosan verdesett a műszempilláival.
– Hátha épp a kádban talállak?
– Ott is megbeszélhetjük… – gurgulázott a nő, és kacér nyikorgással becsukódott egy ajtó.
Hallottam a pasi lépteit, és egy másik lakás ajtaját kulccsal nyitotta, majd csend lett a lépcsőházban. Vártam, a falnak támaszkodva füleltem a neszekre. Tudtam, hogy nem hagyhatom el a lépcsőfordulót, mert a fülig festékes pasas mindjárt átmegy a nőhöz, csak előbb megvárja, hogy az levetkőzzön és megmossa a pináját. Tehetetlen dühömben ököllel a lépcsőház falába bokszoltam:
– A kurva! – Csak így tudtam arra a nőre gondolni, aki egy liftúton meghív magához egy álom-pasit és megdugatja magát. – Még a nevét sem kérdezte…
Persze, nem a név a legfontosabb ilyenkor – okoskodtam magamban, mintha rettentő nagy tapasztalattal rendelkeznék –, arra majd ráérnek két menet közt is. Elképzelésem sem volt ugyan, hogy hány menetet tartalmaz egy ilyen alkalmi dugás, de titokban reménykedtem, hogy a pasas jól megdöngeti majd a csajt, hadd vinnyogjon csak.
– És ha pont azt szereti? – Kinéztem a kurvából azt a verziót is. Elbizonytalanodtam: Lehet, hogy éppen jót kívánok a vinnyogtatással?
A pasi mindenesetre nem kapkodta el a dolgot. Jót mosolyogtam. A kurva azóta már beáztatta a pináját, de a pasas sehol.
Az is lehet – vettem számba a lehetőségeket –, hogy nem fog várakozni a kádban, hanem magára kap egy köntöst, és össze sem húzza magán, csak átszalad egy dugásért… – De akkor lelököm a lépcsőn!
Több mint másfél óra telt el. Lógó orral kullogtam haza.

Egy hét telt el ábrándozással, lépcsőházban várakozással és liftezéssel. A pasi nem jött, vagy az ellenkezője is megfordult a fejemben: beköltözött a kurvához…
Ha az ablakomból lestem a szemközti építkezést – hátha felbukkanna az állványokon –, akkor olyan érzésem támadt, hogy elszalasztom a lépcsőházban. Ha pedig a liftnél várakoztam, akkor attól féltem, hogy talán most megy el az utcán, a ház előtt.
Egy délután, amikor a közeli boltba indulva, megnyomtam a lift gombját, megtörtént a csoda. Ő is lefelé tartott, s végignézett rajtam, ahogy beszálltam a fülkébe.
Veszettül próbáltam összerakni egy értelmes mondatot, hiszen rövid az utazás… Megelőzött:
– Itt laksz a házban? – kérdezte.
„Hát nem emlékszik rám?” – háborogtam magamban. – Itt – nyögtem ki.
– Én meg itt festettem ki egy lakást, de vége. – Megint végigmért, főleg a cicim érdekelte. – Eljössz egy fagyira?
Ekkora megtiszteltetésre csak bólintani tudtam.
Az utcára kilépve a fagyizó felé fordultam, de ő egy autóra mutatott:
– Ezzel. – Amikor beültünk, mintha mentegetőzni akart volna: – Lehet, hogy szűk, de mindenre alkalmas.
– A kocsi? Milyen típus?
Nem válaszolt, csak indított, én meg nagyokat szippantottam az utastérben lebegő férfias illatból.
– Hova megyünk?
A váltón tartotta a kezét, és minden pillanatban azt vártam, hogy átcsúsztatja a combomra. Nem tette.
– Fagyizni… Szereted nyalogatni?
Úgy éreztem, hogy ezért a pasiért bármire képes lennék, ezért csak mosolyogtam a kétértelmű kérdésen. Hamar kiértünk a városból, lekanyarodtunk egy parkolónál, és behajtottunk a vele párhuzamos, földes útra, ahonnan az autókat hallani lehetett, de látni nem.
Egészen közel hajolt, a homlokomhoz illesztette az övét, és hosszan nézett a szemembe. Könnyes lettem a gyönyörűségtől és ettől a mérhetetlen szerelemtől.
Mindjárt megcsókol – gondoltam.
– No, nyalogasd! – mondta hirtelen, és lefelé nyomta a fejem. Rövidebb volt egy liftútnál, de mire odaértem, a másik kezével már előhalászta a farkát. – Meglátod, jobb lesz, mint a fagyi!
Eszembe jutott, hogy a szomszéd kurva is leszopta volna, de mégis engem választott, és igyekeztem – azzal a gyér tapasztalattal a hátam mögött – a lehető legjobb tudásomat nyújtani.
Elhúzta a kezemet, hogy csak a számmal csináljam.
– Szálljunk ki! – kérte, és miközben átsétált az én oldalamra, bokáig csúszott a nadrágja. – Mutasd a kis puncidat! Dőlj ide! – mutatott a motorház tetejére. Közben egyfolytában húzogatta a farkát.
Az egyik fiúval csináltam már ilyet: Kirázta magának a fenekemet nézve.
A pasi kézmozdulattal jelezte, hogy jobban tegyem szét a lábam, és mire tiltakoztam volna… Felnyársalt!
Összeszorítottam a fogam, és legalább 2-3 percig el kellett viselnem a feszítő, égető érzést. Annyira gyorsan húzgálta bennem, ahogy a kutyáknál láttam.
– Van papírzsepid? – kérdezte aztán. – Így nem szállhatsz be! – Két piros és egy rózsaszín csík folyt lefelé a combom belsőfelén.
A városba vezető rövid úton a férfias illat mellett a kocsit elárasztotta egy másik is, és bíztam benne, hogy nem belőlem jön, Megállt egy sarkon:
– Innen hazatalálsz?

Igaz mesék és nem leányálmok
1. évad - erotikus novellák

Nincsenek megjegyzések: