2016. január 24.

Pernahajder 10.

Előzmények:


Pernahajder
I. rész
10.
P-vel



– Mindjárt megyek, Tina! – próbálta Natália távol tartani a lányát.
Tina annyira egyszerűen és természetesen volt szép – bármilyen smink feleslegesnek tűnt –, hogy a két férfinek elállt a szava. Nem hasonlított az anyjára, Mátyást mégis a 20 évvel ezelőtti Natira emlékeztette, és Kálmán a 10 évvel ezelőtti Natáliát vélte felfedezni.
Ahogy nyílt tekintettel végignézett a két férfin, s ahogy – törölközőjében – estélyi ruhás hölgyeket és manökeneket megszégyenítő finomsággal helyet foglalt velük szemben, azt felsőfokon tanítani kellene, legalábbis tündérképzőben.
– Medencés buli lesz? – kérdezte mosolyogva. – Kár, hogy nincs medencénk.
Keresztbetett lábbal, combtőig alig érő törölközőben ülve várta a választ.
– Régi barátaim… – kezdte az anyja, de a folytatáshoz nem volt ötlete.
– Értem. Itt fognak fürödni?
Kálmán a rózsaszín, puha törölközőn keresztül megigazította a falloszát, mert az folyton ki akart kandikálni.
– A fürdésen már túl vagyunk… – jegyezte meg.
Tina arcát fürkészve elégedetten állapította meg, hogy a lány elfelejtette már azt a néhány esetet, amikor véletlenül összefutottak egy-egy olyan alkalommal, amikor beosont a házba, egyenesen Natália hálószobájába, és ki sem jött onnan, amíg néhányszor…
– Akkor csak törölközni jöttek? – érdeklődött tovább a lány. – Megismerem a törölközőimet…
Mátyás ettől a megjegyzéstől fészkelődni kezdett: Ugyanaz a bolyhos puhaság ingerli a falloszát, amivel Tina a hamvas melleiről szokta a vízcseppeket felitatni?
Natália igyekezett menteni a helyzetet, áttolva minden felelősséget a férfiakra:
– Megáztak az urak, de pontosan úgy, ahogy illik, aztán levetették a vizes göncöket és úgy szálltak be a kocsiba. Kiszállni meg persze nem akaródzott meztelenül, legalábbis fényes nappal, és úgy gondolták, hogy majd itt bevárják a sötétedést.
Mátyás élénken bólogatott.
Natália pontosan írta le a történteket, leszámítva azt a két apró részletet – amikről nem tudott –, hogy amíg a vihar tartott, ki voltak zárva az autóból, utána meg ők hagyták ott a fekete csajt.
Tina kacagott:
– Nincs alatta semmi? – Leplezetlenül vizsgálta a törölközőket, mintha azt várná, hogy mindketten megmutatják. Közben lábat cserélt.
Kálmán, aki éppen szemben ült, meg mert volna rá esküdni, hogy Tina szándékosan mutatta meg a punciját.
– Szép név: Tina… – nyögte, csak, hogy valamit mondjon.
Várta a következő punci-villantást. Úgy érezte, mintha a bolyhos törölköző elkezdené nyalogatni alulról felfelé és vissza, és közben pont úgy simogatja a zacskóját, ahogy mindig is szereti.
– Valójában Martina – válaszolta Natália büszkén, lányára nézve.
– Jobb is szeretem magam Martinának, mint Tinának, mert a srácok hajlamosak P-vel mondani. – Tina várt egy kicsit, hogy a két férfi megérti-e a dolgot.
Kálmán azt válaszolta volna, hogy „találó”, de csak köszörült egyet a torkán.
– Kértek valamit inni? Ásványvíz…? – kérdezte Natália.
Kálmán köhögve bólogatott.
– Hozom – mondta Tina.
Az anyja egy kézmozdulattal megállította, mert attól tartott, hogy ha feláll a lánya és elindul befelé, ki fog látszani a feneke a törölközőből. Tina egyáltalán nincs hozzászokva, hogy férfiak fordulhatnak meg a házban, s nem flangálhat ahogy szokott, majdnem meztelenül.
– Majd én! – Az ajtóból visszanézett, hiszen nem szívesen hagyta egyedül a lányát…”ezekkel”.
– Szóval Tina, P-vel – jött meg egyből Kálmán hangja.
Körbenyalta a száját, hadd csillogjon, és kedve lett volna a törölköző alól mutatni valamit a lánynak. Nem vallana szégyent, ráadásul felfedezte Tina pillantásaiban az érdeklődést.
Mátyás is jelezni akarta valamilyen módon, hogy pasiból van:
– Én Mátyás vagyok, Matyi, és éppen eleget hallgathattam én is a nevem miatt.
– Mert? – kerekedett el a lány szeme, közben megint lábat váltott, amitől átmenetileg Kálmánnak ismét kellemes belátása lett.
– Matyi… A mi időnkben úgy hívták azt, amikor a fiú magának szerez örömöt… azaz kézzel segít magán, hogy matyizik.
– Tényleg? Sosem hallottam még. Matyizik? – nevetett Tina. – Mostantól mindig eszembe fog jutni, ahányszor…
Megérkezett két palack ásványvíz és négy pohár.
A be nem fejezett mondat ellenére a két férfi egyformán meg volt győződve arról, hogy Tina –.ami ebben a korban Natit is jellemezte – bevállalós lány.
Mátyás egyenesen úgy vélekedett:
„Ha el tudnánk távolítani az anyját, meg lehetne dugni, itt a teraszon!”
Rövid töprengés után Kálmán ugyanerre az álláspontra jutott. Elképzelte, ahogy a lány valami ilyesmit mond: „Adjátok vissza!” Aztán benyúl a rózsaszín törölközők alá, és a sajátját ledobva, egyszerre húzogatja a két falloszt. Közben felváltva néz a szemükbe, figyelve a hatást, amit úgyis érezne a markában. Utána már csak részletkérdés, hogy melyikük kezd elölről, s melyikük hátulról…
– De jó is lenne! – sóhajtott diszkréten, és érezte, hogy akadna mit üríteni.
Erről eszébe jutott a feketehajú lány, akit a röpke vihar és alapos döngetés után magára hagytak, és aki most kapóra jönne, mert Tinával ebben a felállásban nem fog semmi sem összejönni.

Nincsenek megjegyzések: