2014. augusztus 10.

Öltözői legendák 2.

Előzmény: Öltözői legendák 1.

Nyári erotikusok - novellák
Öltözői legendák
2.





– Nekem nincs húgom… – szerénykedtem, mint akinek fogalma sincs, mit várnak tőle.
– De van szomszédcsajod! – mutatott rám vádlón Emil.
– Akadj már le róla! – Közömbösnek szánt hangszínemből a süket is kiderítette volna, hogy nem egyszerű eset ez a szomszédcsajjal, amiből egy lepkeszárny-suhogásnyi epizódot Emilnek sikerült elcsípnie. Úgy láttam jónak, ha ezt a részt elmesélem, aminek már úgyis akadt egy véletlen szemtanúja: – Idejár a csaj egyébként, felettünk…
– Tizedikes? Ki az?
– Másik szárny.
– Tehát c-s? Az egy jó eresztés! Hogy abban az osztályban mennyi jó csaj van…!
– Imrének meg ilyen szomszédja akadt! – Emil megvárta, hogy mindenki ráfigyeljen, és belekezdett helyettem: – Láttam, hogy a kedves haverom – megint rám mutatott, mintha nem lenne elég egyértelmű –, Imre támaszkodik a korlátnak, gondoltam, hogy biztos engem vár, mert talán látta, amikor beléptem az udvarba, és ki máshoz jöhetnék ebben a házban, mint az én kedves haveromhoz. Ahogy közelebb érek a folyosón, látom ám, hogy valakinek nagyon magyaráz  befelé egy ablakon, és hallottam, hogy azt mondja: „megismerni egymás testét”. Már csak 2 lépésre jártam, és nem vett észre, mert háttal-féloldalt állt, és le nem vette a szemét a nyitott ablakról! Mit láttam? Egy bombázó, egy… világbajnok csaj mosta belülről a nyitott ablakot, egyik lába egy szobalétrán, a másik az ablakpárkányon, és ahogy nyújtózkodott, gondolom elég régóta mosogatta már ugyanazt az ablaküveget, a pólója majdnem köldökig felcsúszott, és kilátszott egy ici-pici tanga, ami mintha nem is lett volna. Nem véletlen, vagy nem figyelmetlenség volt ám, mert amikor észrevett, egyből összeszedte a lábait a létrára, és lehúzta a pólót a bugyija alá.
Nem egészen így történt az ablakmosás – legalábbis ami a szomszédlányt, a pólója hosszát, és az idézett félmondatot illeti –, de ráhagytam, mert ez a verzió szimpatikusabbra sikerült a valóságnál.
Mindenkit a részletek érdekeltek:
– Kilátszott a pinája? Megfogtad? – záporoztak a kérdések.
Némán, kétértelműen bólintottam, kicsit átlósan, ami nem is igen, de a nem-től is távol áll. Jó is lett volna! Honnan látszana még akkor is, ha tényleg a köldökéig felcsúszna a póló? Nem csúszott fel!
Sajnos az én látószögemből,– a korlát mellől még a bugyiját is csak úgy tudtam megfigyelni, ha időnként kicsit lehajoltam, de miután az ablaküvegben találkoztam a csajszi tekintetével, ezt a kukucskálást is abbahagytam. Kár lett volna a csekély panorámát is elszalasztani. Viszont, amiről Emil nem tud – és ebben semmi felturbózás sincs –, minden alkalommal, amikor a szomszédlány lehajolt az ablakpárkányra, a számtalan rongyot kicserélni, vagy ablaktisztító folyadékot pótolni, olyankor a pólója nyakrészén át beláthattam egészen a hasáig. Persze a hasára nem annyira voltam kíváncsi, mint az útközben mocorgó cicikre.
– Mi volt mééég? – sürgettek többen egyszerre.
– Ennyi.
Következett az oktatás, amit acapella-stílusban adtak elő, mint minden alkalommal, amikor a társulat valamelyik tagjánál felkészülési hiányosságokat fedeztek fel:
– Vedd úgy, hogy elbénáztad! Ha egy csaj megmutatja a pináját, az nem azért teszi, hogy szellőzzön. Azt akarja, hogy csinálj vele valamit! Ugyanez érvényes a bugyira is: ha megmutatja, akkor elvárja, hogy le akard húzni róla.
Értettem én. Az is lehet, hogy igazuk volt, mert amikor a tükröződő üvegben észrevette a hajlongásomat, csak mosolygott, és arról is tudott, hogy félpercenként bekukkantok a cicijéhez.

Előzékeny osztálytársaim folyatták a kiképzésemet:
– Ha egy csaj megmutatja a cicijét, azt szeretné, hogy megkívánd, le akard húzni a bugyiját...
Ezt elméletben én is tudtam, de amikor a szerencse adott egy gyönyörű lányt karnyújtásnyira, alig ruhában, akkor mégsem lehet csak úgy nekiesni. Ehelyett beszélgettünk mindenféléről, és 10 másodpercenként elpirultam. Talán, ha  valamit még tett volna, vagy tényleg kivillantja a punciját, akkor bátran beugrok az ablakon...
– Máskor fogd meg, mintha féltenéd, hogy leesik, és ha nem tiltakozik, akkor ne engedd el! - tanácsolta Sanyi. - Aztán le a bugyit!
– Ez jó ötlet – sóhajtottam fel, mert kivitelezhetőnek tartottam, és mert úgy éreztem, hogy kellőképpen körbejártuk a témát, s nem foglalkoznak tovább velem.
– Létrás csajom nekem is volt – vette át s szót Szilárd, tüskésre zselézett haját sodorgatva –, és megértem, hogy akkor, hirtelen nem lehet helyeset lépni.
– …mert eldől a létra! – vigyorgott Gábor.
– Csak ha létrán akarod megmászni a csajt.
Én közben elbambultam, arra gondoltam, hogy az ilyen öltözői beszélgetéseket később, az utánunk következő évfolyamok kiszínezik, továbbadják, és beleborzongtam a eshetőségbe, hogy azt fogják rólam mesélni: Imre hozzá sem mert érni a csajhoz.
– A bejárati ajtójuk feletti üveget törölgette a csaj, persze létráról – kezdte Szilárd. – Nekem nem volt olyan mázlim, mint Imrének, mert ez a csaj 30 körüli, és beöltözött szabadidőruhába, nyakig becipzárazva. Amúgy nagyon jó a teste, a férje még a lépcsőházban sem bírja ki, hogy ne fogdossa, lehet, hogy keféltek is már a lépcsőn, mert ahányszor összefutottunk, éppen mindig egymásból keveredtek kifelé. A lényeg, hogy elég lassan mentem, mert a bő nadrág alól is kirajzolódott, hogy micsoda gömbölyű segge van, és a tangabugyi vonala… Még azt elfelejtettem mondani, hogy akkor volt féléves a kislányuk, de a csajon nem látszott meg, hogy gyereke van. Szóval… Amikor odaértem, hátrálva jött lefelé, és a legalsó fokot eltévesztette. Egyenesen a karjaimba zuhant.
– Derült égből töltött galamb!
– Egyáltalán nem testes, vagy ilyesmi! – tiltakozott azonnal Szilárd. – Mondtam, hogy nagyon is jó az alakja. Ösztönösen elkaptam, pontosan a cicijeit markoltam meg, és kitámasztottam magunkat az egyik lábammal, hogy hanyatt ne essünk. A létra is össze akart csukódni, de az nem érdekelt, csak fogtam a csajt a dudáinál. Éreztetek már jókora melleket, amik lágyan olvadósak, de közben kemények is, nem akarnak kifolyni a kezetekből?
Nem nyilatkoztunk.
– Lassan visszanyerte az egyensúlyát, nem kellett volna már támasztani, és elmúlt az ijedtség, de maradt a karjaimban, és én sem akartam elengedni. Álltunk a lépcsőházban, és egyikünk sem mozdult. Már azon tűnődtem: megengedné-e, hogy benyúljak a ruhája alá, vagy azt már nem vállalná be, egyik kezemmel a dudáihoz, a másikkal a nadrágjába… Nem tudom, meddig álltunk mozdulatlanul, a farkam, mint a cövek, nekinyomódott a seggének, és biztos észrevette. Lehetett két perc is, vagy három? Ekkor felsírt a gyereke! Lehet, hogy a létra csörömpölése ébresztette, da az is lehet, hogy csak magától. A csaj egyszerűen otthagyott, és beszaladt a lakásba. Álltam a nyitott ajtóban, mint a hülyegyerek, állt a farkam is, és csak bámultam befelé. Megint ne tudom, hogy meddig, mint aki lebénult. Egyszer csak megjelent a csaj, a fölsője ki volt cipzárazva, szabadon ringatóztak a dudái, az egyiket bekapta a gyerek, és ráérősen jött felém, és mosolygott, és lassan becsukta az ajtót az orrom előtt.
– Huuú! Te meg megszopathattad volna őt!
Akkori eszünkkel mindnyájan egyetértettünk a kommentárral. Lehetséges, hogy többünk utólag ugyanígy vélekedne, ám az évek során rájövünk a nagy titokra: Azok az élmények is szépek, amik ugyan valamikor másként is alakulhattak volna, de ha más fordulatot vesznek, talán nem emelkednek ki a többi történet közül. 
Időközben a szomszédos lányöltöző felől zajok hallatszottak, és tudtuk, hogy be kell fejeznünk a beszélgetést. Egy keveset füleltünk még, hátha meg lehet különböztetni a cipő koppanásától a bugyi lehúzásának neszét.
Vége

Nincsenek megjegyzések: