Öcs
1.
Heni öccse
Heni öccse
Andi felkapta az ágyról a plüsskutyát, rámosolygott, és a
cicijei közé szorította. A fiú már nem is bánta annyira, hogy kivételesen nem
rejtette el időben ezt a dedósnak tartott állatkát, mert rövid dajkálás után a
lány gondosan visszahelyezte az eredeti helyére, miközben kivirította rövid
standruhájának gömbölyű tartalmát.
„Azannyát! Nincs rajta bugyi?”
Pedig volt, s ez a következő pillanatban ki is derült:
fiúmódra, széttett lábbal ült le, s nem igyekezett összezárni. Egy halványkék
apróságot viselt, és dudoraival, gyűrődésével sokkal borzongatóbb hatást ért
el, mintha egyszerűen belátást engedne a puncijára.
*
Mindig komoly megrázkódtatást jelentett Norbi számára,
amikor Heni barátnői ellepték a házat. Nem elég, hogy egyetlen helyiség sem
marad tőlük szűzen, de egyfolytában sugdolóznak, nevetgélnek, ruhát próbálnak…
Egy tizenéves fiú nehezen fogja fel, mi értelme lehet egymás
ruháit felvenni, és úgy dicsérgetni a másikon, mintha akkor látnák először.
Csoda, hogy a végén képesek emlékezetből kiválogatni, eredetileg melyik kié,
amikorra mindegyik megfordult már mindegyik lányon. Eleinte zavarba jött, mint
amikor Heni egyetlen árva bugyiban lófrál a lakásban, s az ember nem tud hová
nézni. Aztán a nővére látványát valahogy mégis megszokta, de a sok idegen csaj
vetkőzése komoly kihívás.
Gyerekkorukban közös szobájuk volt, természetesnek tűnt
egymás meztelensége, de egy napon minden megváltozott. Anya és Heni bizalmas
beszélgetésbe kezdett, közben Anya többször megsimogatta kislánya haját. Ettől
kezdve Heni elfordult öltözködés közben, magára csukta a fürdőszobaajtót, és
öccsének teljesen véletlenül tűnt fel, hogy szőrös lett a puncija.
„Ez az a nagydolog?” – gondolta. Ő is felfedezte az első
pihéket blökije körül, de nem csapott emiatt ekkora hűhót. Inkább
látványosan-lassabban bújt bele a nadrágjába, és forró estéken meztelenül
feküdt a takaró tetején. „Hadd lássa csak Heni, hogy ő nem dugdos semmit!”
Válaszként a lány sem takargatta magát mindenáron, sőt
órákig elvolt felső nélkül, de a bugyijától csak rövid pillanatokra szabadult
meg, nem sok időt hagyott leskelődésre.
Aztán jöttek a barátnők! Norbi főleg azokat szerette, akik a
nővérénél fejlettebbek voltak, némelyikük akkora cicit birtokolt, hogy elég
lehet egésznap cipelni. Nem tudta még, hogy valami törvényszerűség folytán az
ilyen csajoknak a puncija is nagyobb-e, azaz tulajdonképpen sejtése sem volt
semmiről, hiszen elvesztette a hasonlítási alapot: „Talán már Henié sem olyan,
mint régen?” Abban sem volt biztos, hogy a puncinak van-e „nagysága”, vagy mind
egyforma, és ezzel értelmét is veszti a méricskélés.
Belevetette magát az osztálytársaktól beszerzett magazinok
tanulmányozásába, s – mivel ekkor történt a testvérek külön-külön szobába
költözése – a neten bővítette, viszonylag zavartalanul tovább ezirányú
ismereteit.
Nővére barátnői közül Andi lett a kedvence, mióta meghallott
tőle egy kósza mondattöredéket:
– …hogy az öcsédé mekkora…
Amint teltek a napok, egyre kevésbé volt biztos benne, hogy
jól értette, s végül már egyetlen fix szó sem maradt a négyből, de Andi
részéről határozott érdeklődést érzett, ami könnyen jelenthette, hogy a lány
vonzódik hozzá. Ahogy ő is a lányhoz. Mindegyik lányhoz – de ez egy
elhanyagolható szépséghibája a vonzalomnak –, és ettől kezdve elsősorban a
vékony szőkéhez.
Ahogy mozgott, ahogy lépett, ahogy mosolygott… Norbi számára
mind felért egy-egy provokációval. A fiú képzelete meghosszabbította a lábak
vonalát, elidőzött a találkozásuknál, és lelkesen tippelgette, hogy az általa
megismert punci-típusok melyike található ott, azon a ponton.
Éppen úgy, ahogy az álmok szoktak megvalósulni – többnyire
egy másik álomban –, halk kopogást követően Andi lépett be Norbi szobájába.
A fiú éppen róla álmodozott – ahogy szokott –, nézett kifelé
az ablakon, de még nem masztizott (ahogy szokott).
– Mit csinálsz? – csicseregte a lány. – Azt hittem, tanulsz,
és nem akartalak megzavarni.
Norbi gyorsan körülnézett, van-e valami kompromittáló dolog
az asztalon vagy az ágyon, közben Andi megölelgette a plüsskutyát,
kivillantotta a popsiját, majd ráült, csak halványkék bugyijának látványa
nyomta el az összes további ingert a szobában.
– Heni chatel… gondoltam, addig meglátogatlak, ha nem baj –
folytatta a lány, mintha meg kellene magyaráznia akármit is, hiszen a tartósan
kiállított kék apróság magáért beszélt.
„Sajnos csak úgy felejtette…” – Norbi biztos volt benne,
hogy Andi nem neki kínálja lehúzásra, s tulajdonképpen nem is nagyon volt
járatos benne, hogy hogyan kezdhetne hozzá. Pontosabban: egyáltalán nem tudta,
most mihez is fogjon.
„Jó volna megszólalni!”
– Öhm… Egyedül vagy? – „Micsoda kérdés ez? Ha másképp lenne, az
látszana…”
Andi, mintha észre sem venné a megjelenésével és a
halványkék bugyijával okozott zavart, kinyújtózott az ágyon, és megint megfogta
a plüsskutyát:
– Nekem macikáim voltak, pontosan húsz, de csak egyet
tartottam meg közülük. Vele szoktam aludni. – Arcához emelte a kutyát: – Te is
szeretnél velem aludni?
Norbi nagyot nyelt. Ő nem habozna a válasszal. De ő éppen
annyira nem tudott megszólalni, mint a plüss.
– Olyan nagyon jó hozzábújni, érezni a puhaságát – csevegett
tovább Andi, közben összecsukta a lábát, ugyanolyan akaratlan mozdulattal,
ahogy korábban széttárta. – Van úgy, hogy éjszaka is megkeresem, mert elcsatangol,
leesik az ágyról, ráfekszem, vagy a lábamnál találom meg, vagy a pizsim alatt. Olyan
csak egyszer volt… De hogy kerülhetett oda? – A plüsskutyával szemléltette az
elkódorgó maci lelőhelyét: cicijei között.
– Fiúmaci? – Norbi alig ismert arra a reszelős hangra, ami
elhagyta a száját.
– Noná! De még nagyon fiatal, olyan pici a kukija, hogy nem
is látszik.
A helyiségben könnyű lett volna olyat találni, ami látszik,
s ami még áll is!
Az elmúlt két-három évben Norbi férfiasodó testrésze gyakran
önálló életre kelt. Teljesen ötletszerűen jelzett aktivitást, akár a fizikaóra
közepén is. Az még érthető, amikor a haverokkal a csajokról beszélgetnek, vagy
nővére ruhákat próbáló barátnőit lesi, de a villamoson, utazás közben… az
valami szeszély lehet.
– És képzeld el – mesélt tovább Andi zavartalanul –, hogy
olyan is volt, amikor a… lábam közt találtam meg. Igazad lehet, hogy fiúmaci,
én is gondoltam már erre. Neked meg akkor ez lánykutya?
– Igen – válaszolta egy ismeretlen, rekedt hang. Soha sem
gondolkodott még el ezen, egyszerűen csak a plüsskutya átmentette a csecsemőkor
puhaságát és illatát, ám most praktikusnak tűnt, ha elvállalja a kutyus
lányságát.
A következő pillanatban máris beigazolódott a sejtése, Andi
csak beszélt és beszélt:
– Akkor biztos szeret bújni, ha igazi lány, és biztos
kíváncsi… A tiéd is elcsatangol? Biztos megnézi… Talán amikor alszol, és csakis
olyankor, mert szégyenlős, bebújik a takaród alá. A macim is akkor ügyködik,
sötétben. – Felhúzta a lábát, és térd alatt átkarolta. – Elmondod, a tiéd mit
csinál?
Andi hosszú, izmos combjai között ismét feltárult a
halványkék bugyi: az öt centis anyag lefelé határozottan keskenyedett, és
mintha nem folytatódna tovább a legizgalmasabb pont után. Norbi sosem látott
még lányt ilyen helyzetben ülni.
– Nem is tudom – tétovázott, és zavarodottan leste a két
keskeny párnát, és a résbe bevágó kékséget.
Norbi elég sok mindent tudott már a nővére barátnőiről, úgy
is, hogy Heni elmesél ezt-azt, és amikor nagy viháncolást tartanak ruhapróbálás
címén, akkor még meghall mellé egy csomó nem neki szánt információt is,
melyekhez hozzáteszi képzelőtehetségét, és gyakorlatilag mindegyiküket ismeri.
Andiról például tudja, hogy nem volt még pasija, de mondatfoszlányokból azt is
kikövetkeztette, hogy azért elég sok mindent megtesz a lány „azon kívül” a
fiúknak, és ez a „nem volt még pasija” elég tágan értelmezhető a csajok körében.
Szó volt valami buliról korábban, amikor Andi nem várta ki a lányvécénél
toporgó sort, hanem bement a fiúvécébe… és annyi még kiderült, hogy voltak benn
srácok is, de a további eseményeket nem sikerült kifülelni, mert kivételesen
nagy volt a sugdolózás. Norbi a saját fantáziájával egészítette ki az
összekapart képsort, és napokon keresztül ezeket látta maga előtt masztizás
közben.
– Honnan is tudhatnád, amikor alszol olyankor! – Andi
tovább játszott. – Tudod mit? Mondd el, hogy te mit csinálnál a macim helyében,
én meg elmondom, hogy a lánykutya mit csinál!
Fejezetek:
Heni öccse 1. fejezet
Ajtó mögött az élet 2. fejezet
Bugyitípusok 3. fejezet
Nyaralás közeleg 4. fejezet
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése