2013. július 18.

Öcs 1.

Öcs
1.
Heni öccse


Andi felkapta az ágyról a plüsskutyát, rámosolygott, és a cicijei közé szorította. A fiú már nem is bánta annyira, hogy kivételesen nem rejtette el időben ezt a dedósnak tartott állatkát, mert rövid dajkálás után a lány gondosan visszahelyezte az eredeti helyére, miközben kivirította rövid standruhájának gömbölyű tartalmát.
„Azannyát! Nincs rajta bugyi?”
Pedig volt, s ez a következő pillanatban ki is derült: fiúmódra, széttett lábbal ült le, s nem igyekezett összezárni. Egy halványkék apróságot viselt, és dudoraival, gyűrődésével sokkal borzongatóbb hatást ért el, mintha egyszerűen belátást engedne a puncijára.

*

Mindig komoly megrázkódtatást jelentett Norbi számára, amikor Heni barátnői ellepték a házat. Nem elég, hogy egyetlen helyiség sem marad tőlük szűzen, de egyfolytában sugdolóznak, nevetgélnek, ruhát próbálnak…
Egy tizenéves fiú nehezen fogja fel, mi értelme lehet egymás ruháit felvenni, és úgy dicsérgetni a másikon, mintha akkor látnák először. Csoda, hogy a végén képesek emlékezetből kiválogatni, eredetileg melyik kié, amikorra mindegyik megfordult már mindegyik lányon. Eleinte zavarba jött, mint amikor Heni egyetlen árva bugyiban lófrál a lakásban, s az ember nem tud hová nézni. Aztán a nővére látványát valahogy mégis megszokta, de a sok idegen csaj vetkőzése komoly kihívás.
Gyerekkorukban közös szobájuk volt, természetesnek tűnt egymás meztelensége, de egy napon minden megváltozott. Anya és Heni bizalmas beszélgetésbe kezdett, közben Anya többször megsimogatta kislánya haját. Ettől kezdve Heni elfordult öltözködés közben, magára csukta a fürdőszobaajtót, és öccsének teljesen véletlenül tűnt fel, hogy szőrös lett a puncija.
„Ez az a nagydolog?” – gondolta. Ő is felfedezte az első pihéket blökije körül, de nem csapott emiatt ekkora hűhót. Inkább látványosan-lassabban bújt bele a nadrágjába, és forró estéken meztelenül feküdt a takaró tetején. „Hadd lássa csak Heni, hogy ő nem dugdos semmit!”
Válaszként a lány sem takargatta magát mindenáron, sőt órákig elvolt felső nélkül, de a bugyijától csak rövid pillanatokra szabadult meg, nem sok időt hagyott leskelődésre.
Aztán jöttek a barátnők! Norbi főleg azokat szerette, akik a nővérénél fejlettebbek voltak, némelyikük akkora cicit birtokolt, hogy elég lehet egésznap cipelni. Nem tudta még, hogy valami törvényszerűség folytán az ilyen csajoknak a puncija is nagyobb-e, azaz tulajdonképpen sejtése sem volt semmiről, hiszen elvesztette a hasonlítási alapot: „Talán már Henié sem olyan, mint régen?” Abban sem volt biztos, hogy a puncinak van-e „nagysága”, vagy mind egyforma, és ezzel értelmét is veszti a méricskélés.
Belevetette magát az osztálytársaktól beszerzett magazinok tanulmányozásába, s – mivel ekkor történt a testvérek külön-külön szobába költözése – a neten bővítette, viszonylag zavartalanul tovább ezirányú ismereteit.
Nővére barátnői közül Andi lett a kedvence, mióta meghallott tőle egy kósza mondattöredéket:
– …hogy az öcsédé mekkora…
Amint teltek a napok, egyre kevésbé volt biztos benne, hogy jól értette, s végül már egyetlen fix szó sem maradt a négyből, de Andi részéről határozott érdeklődést érzett, ami könnyen jelenthette, hogy a lány vonzódik hozzá. Ahogy ő is a lányhoz. Mindegyik lányhoz – de ez egy elhanyagolható szépséghibája a vonzalomnak –, és ettől kezdve elsősorban a vékony szőkéhez.
Ahogy mozgott, ahogy lépett, ahogy mosolygott… Norbi számára mind felért egy-egy provokációval. A fiú képzelete meghosszabbította a lábak vonalát, elidőzött a találkozásuknál, és lelkesen tippelgette, hogy az általa megismert punci-típusok melyike található ott, azon a ponton.

Éppen úgy, ahogy az álmok szoktak megvalósulni – többnyire egy másik álomban –, halk kopogást követően Andi lépett be Norbi szobájába.
A fiú éppen róla álmodozott – ahogy szokott –, nézett kifelé az ablakon, de még nem masztizott (ahogy szokott).
– Mit csinálsz? – csicseregte a lány. – Azt hittem, tanulsz, és nem akartalak megzavarni.
Norbi gyorsan körülnézett, van-e valami kompromittáló dolog az asztalon vagy az ágyon, közben Andi megölelgette a plüsskutyát, kivillantotta a popsiját, majd ráült, csak halványkék bugyijának látványa nyomta el az összes további ingert a szobában.
– Heni chatel… gondoltam, addig meglátogatlak, ha nem baj – folytatta a lány, mintha meg kellene magyaráznia akármit is, hiszen a tartósan kiállított kék apróság magáért beszélt.
„Sajnos csak úgy felejtette…” – Norbi biztos volt benne, hogy Andi nem neki kínálja lehúzásra, s tulajdonképpen nem is nagyon volt járatos benne, hogy hogyan kezdhetne hozzá. Pontosabban: egyáltalán nem tudta, most mihez is fogjon.
„Jó volna megszólalni!”  – Öhm… Egyedül vagy? – „Micsoda kérdés ez? Ha másképp lenne, az látszana…”
Andi, mintha észre sem venné a megjelenésével és a halványkék bugyijával okozott zavart, kinyújtózott az ágyon, és megint megfogta a plüsskutyát:
– Nekem macikáim voltak, pontosan húsz, de csak egyet tartottam meg közülük. Vele szoktam aludni. – Arcához emelte a kutyát: – Te is szeretnél velem aludni?
Norbi nagyot nyelt. Ő nem habozna a válasszal. De ő éppen annyira nem tudott megszólalni, mint a plüss.
– Olyan nagyon jó hozzábújni, érezni a puhaságát – csevegett tovább Andi, közben összecsukta a lábát, ugyanolyan akaratlan mozdulattal, ahogy korábban széttárta. – Van úgy, hogy éjszaka is megkeresem, mert elcsatangol, leesik az ágyról, ráfekszem, vagy a lábamnál találom meg, vagy a pizsim alatt. Olyan csak egyszer volt… De hogy kerülhetett oda? – A plüsskutyával szemléltette az elkódorgó maci lelőhelyét: cicijei között.
– Fiúmaci? – Norbi alig ismert arra a reszelős hangra, ami elhagyta a száját.
– Noná! De még nagyon fiatal, olyan pici a kukija, hogy nem is látszik.
A helyiségben könnyű lett volna olyat találni, ami látszik, s ami még áll is!
Az elmúlt két-három évben Norbi férfiasodó testrésze gyakran önálló életre kelt. Teljesen ötletszerűen jelzett aktivitást, akár a fizikaóra közepén is. Az még érthető, amikor a haverokkal a csajokról beszélgetnek, vagy nővére ruhákat próbáló barátnőit lesi, de a villamoson, utazás közben… az valami szeszély lehet.
– És képzeld el – mesélt tovább Andi zavartalanul –, hogy olyan is volt, amikor a… lábam közt találtam meg. Igazad lehet, hogy fiúmaci, én is gondoltam már erre. Neked meg akkor ez lánykutya?
– Igen – válaszolta egy ismeretlen, rekedt hang. Soha sem gondolkodott még el ezen, egyszerűen csak a plüsskutya átmentette a csecsemőkor puhaságát és illatát, ám most praktikusnak tűnt, ha elvállalja a kutyus lányságát.
A következő pillanatban máris beigazolódott a sejtése, Andi csak beszélt és beszélt:
– Akkor biztos szeret bújni, ha igazi lány, és biztos kíváncsi… A tiéd is elcsatangol? Biztos megnézi… Talán amikor alszol, és csakis olyankor, mert szégyenlős, bebújik a takaród alá. A macim is akkor ügyködik, sötétben. – Felhúzta a lábát, és térd alatt átkarolta. – Elmondod, a tiéd mit csinál?
Andi hosszú, izmos combjai között ismét feltárult a halványkék bugyi: az öt centis anyag lefelé határozottan keskenyedett, és mintha nem folytatódna tovább a legizgalmasabb pont után. Norbi sosem látott még lányt ilyen helyzetben ülni.
– Nem is tudom – tétovázott, és zavarodottan leste a két keskeny párnát, és a résbe bevágó kékséget.
Norbi elég sok mindent tudott már a nővére barátnőiről, úgy is, hogy Heni elmesél ezt-azt, és amikor nagy viháncolást tartanak ruhapróbálás címén, akkor még meghall mellé egy csomó nem neki szánt információt is, melyekhez hozzáteszi képzelőtehetségét, és gyakorlatilag mindegyiküket ismeri. Andiról például tudja, hogy nem volt még pasija, de mondatfoszlányokból azt is kikövetkeztette, hogy azért elég sok mindent megtesz a lány „azon kívül” a fiúknak, és ez a „nem volt még pasija” elég tágan értelmezhető a csajok körében. Szó volt valami buliról korábban, amikor Andi nem várta ki a lányvécénél toporgó sort, hanem bement a fiúvécébe… és annyi még kiderült, hogy voltak benn srácok is, de a további eseményeket nem sikerült kifülelni, mert kivételesen nagy volt a sugdolózás. Norbi a saját fantáziájával egészítette ki az összekapart képsort, és napokon keresztül ezeket látta maga előtt masztizás közben.
– Honnan is tudhatnád, amikor alszol olyankor! – Andi tovább játszott. – Tudod mit? Mondd el, hogy te mit csinálnál a macim helyében, én meg elmondom, hogy a lánykutya mit csinál!


Fejezetek:
Heni öccse    1. fejezet
Ajtó mögött az élet    2. fejezet
Bugyitípusok     3. fejezet
Nyaralás közeleg     4. fejezet
...
 

 

Nincsenek megjegyzések: